Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

VII. Fejezet - A kommenda-rendszer és a kongregációk kifejlődése; a protestantizmus és a török pusztítás a reneszánsz korában

tek s kiképzésükről és ellátásukról a lehető legszűkösebb keretek közt gondoskodtak. A konventek belső, vallás-erkölcsi életének irányítása a perjelek föladata lett — ők azonban alig rendelkeztek az ahhoz szükséges eszközökkel és tekintéllyel. így történt, hogy míg a kommendátorok apátságuk jövedelméből rendszerint kolostoruktól távol élték előkelő, fényes életüket, addig az atyjukat vesztett bencés családok anyagi, szellemi és lelki vonatkozásban is szegényesen tengették életüket. Nem egyszer az anyagi nélkülözések űzték ki a szerzeteseket a világba, ahonnét pedig kevés jót vihettek magukkal a monostorba. A fegyelem megbomlásával járt, hogy a liturgikus és aszketikus gyakorlatok jórészt elmaradtak s az imádság mellett a munka sem kapta meg az őt megillető jelentőséget a konventek életében. Az ^rodalom, a tudományok és a művészetek ápolásáról alig hallani korunkban. Mindezek a bajok még általánosabbakká váltak, amikor a pápák példáját követve az uralkodók is megkezdték a kommendátorok kinevezését, amikor a bencés érdekek figyelmen kívül hagyásával ők is rokonaik támogatására, kegyenceik, híveik és munkatársaik jutalmazására használták a bencés apátságok jövedelmeit. Viszonyainknak ezt az általánosságokban mozgó jellemzését a következőkben konkrét példákon fogjuk ábrázolni, hogy lássuk, hogy a különböző kultúrájú országokban, a különböző egyházpolitikát folytató államokban miként élt, illetőleg miként pusztult a bencés szerzetesség korszakunk folyamán. A főbb olasz kolostorok előkelő családok és bíborosok szolgaságában Itália lényegileg a mi korunkban is három különböző részre tagolódott. A különbség a múlthoz viszonyítva az volt, hogy Északitália demokratikus comunáiban egyes nemesi családok ragadták magukhoz a hatalmat s az egyes városok s a hozzájuk tartozó kisebb-nagyobb környék birtokában kialakították hercegi, fejedelmi joghatóságukat. Ilyen szuverén uralkodók lettek a Viscontiak, majd rokonaik, a Sforzák Milánóban, az Esték Ferrarában és Modenában, a Carrarák Páduában, a Gonzagák Mantuában, a Mediciek Firenzében. Középitáliában s főleg Rómában ugyan egyes régi családoknak, mint a Colonnáknak, Orsiniknek most is nagy tekintélyük volt, ott mégis a pápaság hatalma erősödött meg, Délitáliában pedig az Anjouk után 1435ben az Aragoniai Ház vette át az uralmat. -599