Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

VI. Fejezet - A bencés szerzetesség hanyatlása és a pápai reformok a gótikus későközépkorban

a Pánczél János koppányi nemes jobbágyot, aki a monostorral szemben sok érdemet szerzett s három alkalommal vett részt Nagy Lajos itáliai hadjáratán, ahol vérét is ontotta. A pannonhalmi oklevelek hasonlóképp több tanulságos részletet tartalmaznak. Kemény ispán 1288-ban azért kapta a maga és utódai számára a nyúlási birtokot a monostortól, mert mint hűséges officiális kora ifjúságától fogva teljes erejével, sőt vére ontásával is szolgálta az apátot és a konventet. Az altepei nemes jobbágyok 1337-ben a somogyvári konvent mint hiteles hely előtt kijelentették, hogy ha Pannonhalmával szemben hűtlenségbe esnek, akkor birtokaik visszaszállnak az apátságra. A győri káptalan viszont azt írta 1352-ben Nagy Lajosnak, hogy hites embere — királyi meghagyásra — eljárt Nagy Pál mesterrel szemben, aki a pannonhalmi ,,apát és familiarisai" tiltakozásával szemben megváltoztatta a monostor birtokainak határjeleit. Az autonómia kialakulását István pannonhalmi apát 1383. évi oklevelében láthatjuk. Figyelembe véve füssi „katonáskodó jobbágyainak vagyis familiarisainak" vele és monostorával szemben végzett szolgálatait, hűbér jogon nekik adta a füssi birtokot azzal a föltétellel, hogy hadrakelés esetén vagy 1 tegzest állítanak vagy annak váltságául 3 márkát fizetnek. A fölöttük való bíráskodást nem bízza officiálisaira, hanem személyesen fogja gyakorolni. Ebben a vonatkozásban még többet mond Szekszárd 1382. évi oklevele. Miklós apát szerzetes „testvéreivel és nemes familiarisaival megtárgyalva az ügyet" úgy határozott, hogy a Dunán túl lakó predialistái két nemes bírát választhatnak maguk közül, akik az általa kinevezett ispánnal együtt fognak igazságot szolgáltatni. így alakult ki a füssi „szék", mely Pannonhalma s >a fajszi „szék", mely Szekszárd joghatósága alá tartozott. Apátságaink gazdasági és társadalmi helyzetével kapcsolatban megemlítjük végül a várakat, melyek szintén nemcsak társadalmi tekintélyt és politikai súlyt, hanem anyagi terhet is jelentettek. Amint ugyanis a predialisták apátsági birtokokból éltek s ezáltal azok jövedelmi forrása elapadt a bencések számára, éppúgy a várak építése és fönntartása s a várőrség ellátása is súlyos kiadásokat okozott egyes monostoroknak. Közöttük első helyen Pannonhalma állt, mely már időben, a tatárjárás előtt várrá képezte a monostort. A tatárpusztítás s a továbbra is fenyegető tatárveszedelem hatása alatt IV. Béla nemcsak a világi, hanem az egyházi birtokosokat is buzdította várak építésére, melyek szükség esetén a védekezés fontos helyei lehet585