Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

VI. Fejezet - A bencés szerzetesség hanyatlása és a pápai reformok a gótikus későközépkorban

nyeket helyezhettek. Ez a keresztboltíves és bordás vázrendszer azt is lehetővé tette, hogy az oszlopok karcsúbakká váltak, a mennyezet magasabbra emelkedett, miáltal a belső tér vertikális irányban jelentősen megnövekedett. S az ugyanakkor megjelenő szárnyas oltárok festményei s főleg a pompás kapuzatokat díszítő szobrok is megélénkültek; természetes tekintetük, mozgásuk egyéni érzéseket és törekvéseket igyekezett kifejezni. A mondottak alapján láthatjuk, hogy a XII. században mozgásba jött és változásnak indult az előző, a román kor társadalmi és politikai szerkezete, egyházi és vallási élete, anyagi és szellemi kultúrája. Az új korszak kialakítói elsősorban a városok lettek, melyek élén Párizs járt. Az életet friss lendület, diadalmas lelkület hatotta át. A szinte égig emelkedő gótikus székesegyházak színes üvegű ablakain beáradó napfény és színpompa úgy fokozta a lélek derűjét, mint a polifon ének változatos muzsikája; Szt Ferenc naphimnusza oly diadalmas ujjongással szállt az Ég felé, mint Szt Tamás eucharisztikus sequentiája; a gótika csipkefinomságú kődíszeit, magasba törő wimpergáit ugyanaz a mentalitás dolgozta ki, mely a skolasztika éles distinkcióit és pontos következtetéseit is létre hozta. Az 1200 körül épülő párizsi öthajós gótikus Notre Dame-ban Perotin mester már három-négyszólamú kórust szerepeltetett. Igaz tehát, hogy a gótikus kor szellemi és anyagi kultúrájának hordozói elsősorban a virágzásnak induló városok voltak, mégsem feledkezhetünk meg a fejedelmi udvarok és a főúri várak jelentőségéről sem. A XI. század óta fejlődésnek indult lovagi élet ugyancsak kialakította a maga artisztikusabb környezetét és finomabb életformáját, melynek derűs hangulatát a lovagi tornák, a trubadúrok és minnesängerek hősi és szerelmi költészete emelték. Ennek a szép, sokszor ragyogó életnek természetesen megvolt az árnyoldala is. A feudális s a mögötte alakuló korakapitalista társadalom kevés megértést tanúsított az alatta levő tömegek szegényes, nem egyszer nyomorúságos élete iránt. Ez ellen tiltakoztak az olasz patarianusok, a francia waldiak és katharok, az angol lollardok, a balkáni bogumilok, akik forradalmi elgondolásaikkal és törekvéseikkel III. Ince korában, majd 1358-ban és 1381-ben az egyházi és a politikai hatalom heves ellenállásába ütköztek. De Szt Ferenc és Szt Domonkos szegénységeszméje és mozgalma is az egyházi és a világi társadalomban jelentkező anyagiasság ellenhatására és lehető kiküszöbölésére bontakozott ki. 477