Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

VI. Fejezet - A bencés szerzetesség hanyatlása és a pápai reformok a gótikus későközépkorban

gényedett vagy birtokukat vesztett közszabad magyarok, akik korábbi függetlenségüket föláldozva egy-egy hatalmasabb földesúr birtokán keresték megélhetésüket. Az ily értelemben egységessé vált társadalmi osztály, a jobbágyság életét a földesurak irányították. Ök nevezték ki jobbágyfalvaik bíráit, akik a legtöbb esetben intézkedtek. Nagyobb ügyekben a földesúr gazdatisztjéből, a falu bírájából és esküdtjeiből álló „úri szék" ítélkezett — egy szolgabíró vagy más megyei kiküldött jelenlétében. Onnét a megyei törvényszékhez lehetett föPebbezni. Halálos ítélettel sújtható, „főbenjáró" ügyekben (rablás, gyilkosság, erőszak, megrontás esetében) azonban csak az a földesúr, illetőleg úri szék ítélkezhetett, melynek — mint pl. a pannonhalmi apátnak — megvolt a „pallos jog"-a. Természetes, hogy a földbirtok csak akkor jelentett jövedelmi forrást, ha megművelték. Mivel pedig a tatárpusztítás után s később is — főleg az 1348—49. évi pestisjárvány következtében — sok volt a többé-kevésbé lakatlan terület vagy műveletlen birtok, a földesurak különféle engedmények árán igyekeztek magukhoz csalogatni mások jobbágyait. A tisztességtelen verseny megakadályozására az 1351. évi 6. törvénycikkben elrendelte Nagy Lajos, hogy a föld- és a szőlőművelő jobbágyok termésük kilencedét adják földesuraiknak — annál sem többet, sem kevesebbet nem volt szabad fizetniök. Kivételt csupán a műveletlen, puszta helyekre települők képeztek, akik az első években kedvezményben részesültek. Gazdasági és társadalmi viszonyainknak ezen általános vázolása alapján könnyen érthetőkké válnak azok a változások, melyek a bencés vonatkozásban láthatók. A jobbágyság kialakulásának körülményeit világosan szemlélhetjük az egyik tihanyi eseten. Mivel nemcsak az apátság, hanem annak kegyura, a király is úgy látta, hogy a szerény körülmények közt élő monostornak nincs szüksége 130 olyan jobbágy-családra, melynek tagjai csupán fegyveres s némi közigazgatási szolgálatot végeznek, azért a király megbízásából az országbíró úgy intézkedett 1267-ben, hogy csak 12 család maradjon katonai és tiszti munkakörben, a többi 118 pedig művelje a földjét s teljesítse földesurával szemben a többi földművelők szolgálatait és szolgáltatásait. Az érdekelt családok — látva, hogy a költséges hadi fölszerelést úgysem tudják megszerezni — belenyugodtak helyzetük ilyetén változásába, csupán azt kérték, hogy előkelőbb múltjuk emlékeként megtarthassák régi „jobbágy" nevüket. Miután ez megtörtént, a pa582