Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

VI. Fejezet - A bencés szerzetesség hanyatlása és a pápai reformok a gótikus későközépkorban

főleg ugyan a pecsét bizonyította, de arra szolgált a chirogra­phalás is, amikor az egy hártyára egymásután kétszer leírt szöveg közé az ABC betűit írták s a hártyát ezeken a betűkön keresztül vágták ketté. Ha aztán kétség merült föl valamelyik oklevél hitelességével szemben, akkor egymás mellé tették a két chirographált oklevelet s megnézték, hogy betűik összeille­nek-e? A hiteleshelyi működés természetszerűleg alakította ki a hite­leshelyi levéltárakat. Ezekben nemcsak az említett jegyző­könyveket vagy fogalmazványokat őrizték, hanem a fölsőbb hatóságoktól oda érkező ,,mandatum"-okat is. Egyes magán­személyek szintén gyakran helyezték letétbe okleveleiket. 1357­ben két testvér oly föltétellel adta át okleveleit a garamszent­benedeki konventnek, hogy azokat csak együttes kérésükre szabad kiszolgáltatnia. A „camerď'-nak vagy ,,conservatorium"~ nak nevezett levéltár rendszerint a sekrestyével épült össze. Az okleveleket szekrényekbe helyezték, szállításukra pedig kisebb faládákat, ,,pixis lignea"-kat használtak, amiket szíjjal nyakba lehetett akasztani. A hiteleshelyi munkát az érdekelt feleknek dijazniok kel­lett. Az 1298. évi 76. törvénycikk értelmében ha a határjárás a hiteleshely lován történt, 24, ha a fél lován, akkor 12 dénár volt a napidíj. Az oklevelek kiállítási díja 100 dénárig ment. Az összeg nagysága a szóban forgó ügy fontosságától, a birtok ér­tékétől s a kiállított oklevél fajtájától függött. Már ezekből is látható, hogy a pereskedés — mely gyakran hosszú ideig, eset­leg évtizedekig eltartott — sok pénzbe került. Jakab bakony­béli apát 1322-ben csupán a pannonhalmi konvent előtt jelen­tette be tiltakozását Móric mester jogtalan eljárásával szem­ben, mivel szükséget szenvedő monostorának egyelőre nem volt módja a per megindításához. Áttekintvén monostoraink hiteleshelyi működését megálla­píthatjuk, hogy azok nagyon jelentős kultúrmunkát végeztek a közjó — az állam és a társadalom — érdekében. Ez a tevékeny­ség azonban a monostorok számára sem volt érdektelen. Tekin­télyüket, erkölcsi és kulturális színvonalukat emelte és biztosí­totta. Természetes ugyanis, hogy azok a konventek — sa XIV. század közepéig szinte valamennyien —, melyek mint a közbi­zalom letéteményesei hiteleshelyi munkát végeztek, gondos­kodtak tagjaik kellő kiképzéséről. A magyar bencések nem elégedhettek meg a latin nyelvű alapismeretek elsajátításával, hanem meg kellett ismerniök a magyar törvényeket és jogszokásokat is. Ha használtak is for­37 Szent Benedek fiainak II. 577

Next

/
Thumbnails
Contents