Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

VI. Fejezet - A bencés szerzetesség hanyatlása és a pápai reformok a gótikus későközépkorban

levelek hitelesítői között legtöbbször csupán az apát szerepelt névszerint, ő mégis csak kivételes esetekben vett részt a munkában. Ilyennel találkozunk 1247-ben, mikor Leontin szőregi apát iktatta be egyik birtokukba a szegedi polgárokat; 1345ben János almádi apát tartott határjárást; 1368-ban Nagy Lajos kívánságára László veszprémi püspökkel együtt Ottó kolozsmonostori apát szállt ki, hogy megvizsgálja a kérdést, mely Kolozsvár város és Gerendi Miklós között egy határügyben alakult ki. Általában a perjel irányította a bencés hiteles helyek működését. Az írásbeli munkát, a jegyzői teendőket legtöbbször az iskolamester végezte, amint ezt 1358-ban, a pannonhalmi István esetében látjuk, akinek a minőségét és hivatalát így határozták meg: „magister Stephanus litteratus, nótárius conventus Sancti Martini", 1336-ban viszont János ugyanott csupán konvent jegyző, nótárius volt. A pecsétet a custos őrizte — bizonyára ő végezte a pecsételést is. Hites személyekként rendszerint a konvent tagjait küldték ki, de nem egyszer szerepelt az apátság valamelyik plébániájának világi pap vezetője is ebben a minőségben. A hiteleshelyi munka egyik részét — miként föntebb már láttuk — a helyszínen kellett végezni. Ott hirdették ki a birtokba iktatást, ott járták meg annak határait; legtöbbször ott végezték a nyomozást, a tanúkihallgatást, ott kézbesítették ki az idézéseket s gyakran — legalább két hites személy kiküldésével — ott készítették a végrendeletet is. Az írásbeli munkát általában mégis a hiteles helyen végezték. A konvent több tagja jelenlétében ott foglalták írásba a magánjogi természetű „Fassio"-kat, ott szövegezték meg a közjogi vonatkozású „Relatio"-<kat. Az így létrejött oklevelek 3 csoportra oszlottak. A legegyszerűbbek a Relatio-ok voltak, melyeket zárt leveleknek, „Litterae clausae"-nak neveztek. Kisebb jelentőségű vagy átmeneti jellegű s be nem fejezett ügyekről, (pl. zálogkölcsönről) nyílt leveleket, Pátenseket, „Litterae patentes"-t állítottak ki. Fontos tárgyú és befejezett ügyekben (pl. birtokadmányozásról) ünnepélyes hangú és lehetőleg nagy pecséttel ellátott Privilegium-okat, „Litterae privilegiales"-t adtak ki. Mindezen oklevelek elkészítését rendszerint megelőzte a jegyzőkönyvbe, a Registrumba írt fogalmazvány, melyet a Fassio-t, illetőleg Relatio-t tevők előtt fölolvastak, s azok esetleges kívánságának megfelelően módosítottak. Az okleveleket néha nemcsak egy, hanem az érdekelt felek kérésére több példányban is elkészítették. Azok hitelességét 576