Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

VI. Fejezet - A bencés szerzetesség hanyatlása és a pápai reformok a gótikus későközépkorban

ményét a hiteles hely ugyancsak „Relatio"-ban jelentette megbízójának. 1397. május 16-án Zsigmond azt kívánta a zobori konventtől, hogy állapítsa meg, hogy valóban elégtek-e Felsőszakálli Péter fiainak az oklevelei? Máskor arra kapott parancsot a hiteles hely, hogy embere a homo regius kíséretében idézze a bíróság elé valamelyik vádlottat. Ebben a vonatkozásban a zobori konvent 1395-ben két érdekes megbízást is kapott a királytól. A szeptember 2-án kelt iratban Zsigmond közölte a konventtel Elefanthi András fiainak panaszát, mely szerint egyes megnevezett nemesek és officiálisok fegyveresen egyik birtokukra törtek, azt elpusztították, férfiakat és asszonyokat megvertek, 50 lovat, 60 tehenet, 60 ökröt elhajtottak, 300 márka értékű ruhát és 100 márka készpénzt elraboltak. Ha a vád helytállónak látszik, a vádlottakat idézze a király „specialis presentia"-ja elé. A megejtett nyomozása alapján szeptember 26-án már jelentette a konvent, hogy a panaszt alaposnak találta s ezért a vádlottakat október 6-ra a jelzett fórum elé idézte. Ugyanezek az Elefanthiak panaszolták azt is a királynak, hogy Kaplai János országbíró és testvére megbízásából egyik officiálisuk embereivel egy másik birtokukra tört s az ott levő jobbágyaikat megverték s azok 24 marháját elhajtották. Ennek alapján a király február 8-án kelt mandátuma értelmében az országbírót és testvérét a nádor törvényszéke elé idézte. A pannonhalmi konvent viszont Kálmán győri püspököt, Károly Róbert természetes fiát küldte Lajos király elé 1367-ben. A hiteles helyek a „communis iustitia", a közrend szolgálatában álltak; hatáskörük az egész nemesi társadalomra kiterjedt állásra és méltóságra való tekintet nélkül. De ezzel kapcsolatban azt is érdemes megjegyezni, hogy csupán állami vonatkozásban, „in foro seculari" nyertek alkalmazást. Az egyház, a római szentszék nem vett tudomást a magyar egyházi testületek ezen működéséről. Törvénykezésében s más ügyintézésében is a közjegyzők, a „nótárius publicus"-ok tevékenységét vette igénybe, amit a pápai követek a XIII. század vége óta honosítottak meg Magyarországon. Közjegyző állította ki azokat az okleveleket, melyeket az 1342. és az 1366. évi káptalanokkal kapcsolatban föntebb emlegettünk s az írta azt a megbízó levelet is, mellyel Pannonhalma két ügyvivőjét 1365-ben Avignonba küldte. A nagyszabású és országos jelentőségű hiteleshelyi munkásság megfelelő személyi és tárgyi apparátust kívánt. Bár az ok575