Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

VI. Fejezet - A bencés szerzetesség hanyatlása és a pápai reformok a gótikus későközépkorban

szein fekvő hiteles helyeknek, melyek tagjai nemcsak értelmesség, hanem megbízhatóság tekintetében is a legkiválóbb polgárok közé tartoznak. A hiteles helyek közjogi ténykedése szoros kapcsolatban állott a föntebb említett pristaldusokéval — jórészt azok hatáskörét vették át és fejlesztették tovább. Amikor a király valakinek birtokot adományozott, akkor „mandatum"-ot intézett valamelyik környékbeli káptalanhoz vagy konventhoz s utasította, hogy egyik, tanúskodásra alkalmas és megbízható (pro testimonio idoneum et fide dignum) „hites" tagját egy megnevezett nemes emberrel, a „homo regius"-szal küldje ki a hely színére. Ott az utóbbi közhírré teszi az adományozás tényét, megjárják és megjelölik a birtok határait. Azután még — a XIII. században 2 hétig, a XIV. században 3 napig — ott maradtak, hogy lássák, hangzik-e el tiltakozás az adományozással szemben? Utána visszatértek a hiteles helyre s közös jelentésük alapján a jegyző elkészítette a királyhoz küldendő ,,Relatio"~t. Ha nem történt tiltakozás, akkor ezzel az ügy befejeződött, ha azonban valaki tiltakozott, akkor további eljárás vált szükségessé. A jelzett módon iktatta be 1392-ben a zalavári konvent az egyik zalai birtokba Kanizsai János fiait: János esztergomi érseket, Miklós tárnokmestert, István székely ispánt. A zobori konvent előtt 1397-ben Forgách Miklós tiltakozott egy birtoka eladományozása ellen s a megadományozottakat eltiltotta azok tulajdonba vételétől. A pannonhalmi konvent viszont 1244-ben azt közölte megbízójával, László nádorral, hogy az általa birtokvesztésre ítélt giczi Márton és Bertalan rokonsága a helyszínen kijelentette, hogy nem tudja megváltani a jelzett birtokot s ennek következtében az törvényesen eladható. A birtokadományozásnál bizonyára sokkal gyakoribb eset volt a bíráskodásban való részvétel. Az ország főbírái: a király, a nádor, az országbíró, a tárnokmester, az erdélyi vajda sokszor intéztek igazságszolgáltatási vonatkozásban „mandatum"-ot az egyes hiteles helyekhez. Ha valakinek a nevezett főbírák elé tartozó panasza volt hatalmaskodási, birtokfoglalási vagy hasonló ügyben, akkor azt jelentette. Az illetékes főbíró annak alapján utasítást küldött a környék valamelyik hiteles helyéhez, hogy tisztázza a vád kérdését. Ez vagy a hiteles helyen való tanúkihallgatások révén történt, vagy úgy, hogy egy hites személy a panaszos megyéjében lakó nemes „homo regius"-szal a helyszínen végzett nyomozást és tanúkihallgatást, minek ered574