Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

VI. Fejezet - A bencés szerzetesség hanyatlása és a pápai reformok a gótikus későközépkorban

zük, ami a különböző tartalmú magánjogi tények „bevallását", illetőleg azok írásba foglalását jelentette. Amikor valaki birtokot adott el, a vevővel együtt megjelent a hiteles hely előtt s ott kijelentette, hogy jogosan adta el birtokát s ezt a tényt — a birtok határainak esetleges megjelölésével — írásba foglalta. Gyakori eset volt a XIII. században, hogy egyes nemzetségek egymástól távolra került ágai megosztoztak a közös birtokon s ezen „osztály"-ukról közhitelű oklevelet állíttattak ki. Pannohalma pl. 1258-ban a bakonybéli apátság és a tarjáni jobbágyok birtokfölosztását foglalta írásba. Ha valaki zálogra vett kölcsönt, akkor pontosan megjelölték a zálogtárgyat s a visszafizetés körülményeit s megállapították azt is, hogy mi történik, ha a visszafizetés tekintetében nehézségek merülnek föl. Mások az egymás közt lebonyolított birtokcseréjüket vagy végrendeletüket foglaltatták írásba, sokan pedig a jogtalan eltulajdonítás vagy erőszakos foglalás ellen tiltakoztak a hiteles hely előtt. Az összes magyar bencések nevében így tiltakozott 1300-ban a győri káptalan előtt Miklós pannonhalmi apát mindazok eljárásával szemben, akik lefoglalták vagy elidegenítették a monostor birtokait és jövedelmeit. Jakab bakonybéli apát viszont Pannonhalmára ment 1322-ben s ott tiltakozott Móric mesterrel szemben, aki híd- és piacvámjait foglalta le. Hogy a hiteles helyek ilyen és hasonló magánjogi ténykedése mennyire általánossá, illetőleg kizárólagossá vált, az abból látható, hogy még a király s a legfőbb állami tisztviselők is igénybe vették, ha nem mint a közhatalom képviselői, hanem mint magán személyek, földbirtokosok kerültek jogi érintkezésbe valakivel. Saját ügyeikben azonban sohasem jártak el a hiteles helyek, hanem másik hiteles helyhez fordultak. Ez látható a hantai káptalan egyik, 1253-ból való és Pannonhalmán őrzött iratából. Ott olvasható, hogy Hab ispán özvegye a hozományul kapott birtokát a győri káptalan előtt Róza nevű leányára hagyta. Ámde Róza halálos betegségbe esve a hozzá kiszállt pannonhalmi hites személyek előtt a birtokot visszaszármaztatta édesanyjára úgy, hogy annak halála után a pannonhalmi apátság legyen az örökös. Hogy az esetleges későbbi jogi kételyeknek elejét vegyék, mindezeket az oklevelekkel igazolt rendelkezéseket az özvegy a hantai káptalan előtt előadta és írásba foglaltatta. A hiteleshelyi munka másik része közjogi természetű volt. A társadalom után az állam is észrevette, hogy föladata végzésében mily nagy hasznát veheti az ország legkülönbözőbb ré-