Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

VI. Fejezet - A bencés szerzetesség hanyatlása és a pápai reformok a gótikus későközépkorban

ban oklevelet a pannonhalmi konvent Bakonybél számára, Apos pedig a győri káptalannal foglaltatta írásba a Pannonhalmára ja­vára 1210-ben tett adományát. Mivel a magyarság bizalma a sok­szor írástudatlan és gyakran megbízhatatlan pristaldusokkal szemben mindinkább az egyházi intézmények felé fordult, II. Endre az 1231. évi 21. törvénycikkben kijelentette, hogy a pris­taldusok idézése és bizonysága már csak a püspök vagy a kápta­lan bizonyságával együtt érvényes; kisebb ügyekben elég lesz a szomszédos konventek bizonysága is a pristaldusok eljárásá­nak igazolására. A gyakorlatban kialakult intézmény így nyert törvényes és általános jelleget — a magyar egyházi szerveze­tek így lettek „Hiteles helyek"-ké (Loca credibilia). Bár egyes apátságaink (pl. Pannonhalma, Somogyvár, Garam­szentbenedek, Szent jobb, Pécsvárad, Szekszárd, Kolozsmonos­tor) közelebbi és távolabbi vidékükön már a tatárjárás előtt is fejtettek ki hiteleshelyi működést, azok virágkora mégis a rá következő századra esett. Ebben az időben szinte valamennyi bencés konvent adott ki közhitelű okleveleket és tevékenyke­dett hiteles helyként, ha volt c a.ját pecsétje. Mikor e tekintet­ben 1330-ban Bakonybéllel kapcsolatban kételyek merültek föl, a király a győri káptalant bízta meg az ügy tisztázásával. A káptalan aztán hitelesen jelentette, hogy a konvent már régóta rendelkezik saját pecséttel. De más esetekben is szorgalmazta Károly Róbert az „autentikus" pecsétek használatát, amin ál­talánosan, országszerte ismert pecséteket értettek. Mivel kisebb egyházi helyek pecsétje kevésbé volt ismert, Nagy Lajos az 1351. évi 3. törvénycikkben úgy rendelkezett, hogy azok pe­csétje elveszíti közhitelű jellegét. Ennek következtében a hiteles helyek száma nagyon meg­csappant az országban: 15 székes- és 8 társaskáptalan, 6 pre­montrei prépostság és 4 johannita rendház mellett 14 bencés apátság (Pannonhalma, Zalavár, Kapornok, Somogyvár, Pécs­várad, Béla, Bakonybél, Tihany, Szekszárd, Visegrád, Zobor, Garamszentbenedek, Szent jobb, Kolozsmonostor) folytathatta hiteleshelyi működését. Igaz ugyan, hogy 1366-ban Bakonybél kiesett közülük, Zebegény viszont (legalább is a XIV. század elején) beállt soraikba. A hiteles helyek működése kétirányú volt: magán és közjogi vonatkozású. Láttuk, hogy az intézményt a magyar társadalom bizalma hozta létre, az állam csupán szentesítette a már kiala­kult gyakorlatot. Ténykedése kezdetben valóban csak magán­jogi természetű volt s azon a téren csakhamar kizárólagossá is vált. Ezt a működését összefoglaló szóval „;fassio"-nak nevez­572

Next

/
Thumbnails
Contents