Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

VI. Fejezet - A bencés szerzetesség hanyatlása és a pápai reformok a gótikus későközépkorban

Gellért apát így került Pécsre Mór püspökhöz, majd Pécsváradra Anasztáz apáthoz. Miután Péter-Pálkor ,,Ezek az irgalmasság testvérei — Hii sunt fratres misericordie", Szt Benedek július 11-i ünnepén pedig „az igaz gyarapodni fog, miként a liliom — Iustus germinabit, sicut lilium" mottóval Pécsett, illetőleg Pécsváradon tartott tételes beszédével megmutatta szónoki képességeit, a püspök és az apát örömmel vitték Székesfehérvárra, hogy a királynak bemutassák. Miután a király is meghallgatta a Szűz Mária mennybevitelére augusztus 15-én „A Napba öltözött asszony — Mulier amicta sole" jeligével mondott beszédét, magánál tartotta, illetőleg székhelyére, Esztergomba vitte s ott — kár, hogy csak a mi szerzőnk állítása szerint — rábízta fia és trónörököse, Imre herceg nevelését. Ezen, 7 évig tartó munka befejezése után elvonulhatott a Bakony magányába, ahol szintén 7 évet töltött imádságban és munkában, önmegtagadásban és irodalmi alkotásban. Életét a király kívánságára változtatta meg, aki a csanádi püspökség megszervezésével s a Tisza—Maros vidék magyarságának a megtérítésével bízta meg. Ezzel kapcsolatban mesélte el szerzőnk a Csanád-mondát, mely szerint Szt Gellért ottani működésére csak azután kerülhetett sor, miután a király vezére, Csanád legyőzte Marosvár túlságosan is független urát, Ajtonyt, kinek székhelyét a király Csanádnak adta s őróla nevezte el. A pasztorációs munka elbeszélésébe is több új epizódot iktatott az író. Elmondotta, hogy Gellért püspök a dunántúli apátságokból — Pannonhalmáról, Pécsváradról, Bakonybélből és Zalavárról — kapta első munkatársait, akiket meg is nevezett. A székesegyházi iskolát Valter mester szervezte meg, aki maga tanította 30 magyar növendékét. Mikor aztán már németek, csehek, lengyelek, franciák és mások is csatlakoztak hozzájuk, megkérte püspökét, hogy hozasson számára segítséget, akár lectort, akár cantort, hogy megoszthassa az oktatás és nevelés munkáját. Hasonlóképpen saját korának viszonyait vetítette vissza a szerző a 3 századdal korábbi időkbe, amikor megírta, hogy a püspök megkívánta, hogy papjai éjszakára házon kívül ne maradjanak s közös dormitoriumban aludjanak. Ha valaki elmaradt a zsolozsmáról, annak elvonta aznapi ,,prebendá"-ját, a nyilvánosan vétkezőtől pedig javadalmát is elvette. Egyszer megkérte két szerzetes káplánját, hogy 3 napon át senkit se engedjenek hozzá. A böjtölésben eltöltött háromnapos magány után az előre elkészített sírjához ment s ott könnyezve imádkozott. Aztán a káptalanterembe vonult s beszédet intézett a testvérekhez. Elmondotta, hogy nagy megpróbáltatások fogják 568