Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

VI. Fejezet - A bencés szerzetesség hanyatlása és a pápai reformok a gótikus későközépkorban

Szt Gellért Nagyobb Legendája hagiografikus regény Hasonlóan érdekes és tanulságos képet nyújt korunk bencéseinek gondolatvilágáról és kultúrájáról Szt Gellértnek 1340 körül készített Nagyobb Legendája, melyet a hunok „történeti regényéével szemben „hagiografikus regény"-nek nevezhetünk. Az író neve ismeretlen ugyan, de kétségtelen, hogy bencés volt, mégpedig minden valószínűség szerint pannonhalmi. Bencés mivoltát Szt Benedek rendszabályának és életrajzának s a Szt Benedek-rend számára kiadott Summa Magistri-bulla ismerete és használata bizonyítja; pannonhalmi illetőségét a mű pannonhalmi vonatkozásai teszik valószínűvé. A legenda 1342 körül készült, mert egyrészt már látható benne az 1336-ban megjelent Summa Magistri-bulla hatása, másrészt viszont forrásul használta az a budai minorita, aki 1345 körül dolgozta ki a Chronica Hungarorum című művét. Szerzőnk Szt Gellért Kisebb, a XI. század végén szintén Pannonhalmán készült Legendáját vette alapul s azt szinte teljesen egészében beledolgozta művébe, mely azonban forrásánál sokkal részletesebb, kb. ötszöröse lett. Többlet-anyagát jórészt hagiografikus és profán történeti olvasmányaiból vette. Ismerte a magyar szentek (Zoerard András, István, Imre, László) legendáit, a Canaparius-féle Szt Adalbert, az Othlo-féle Szt Bonifácéletrajzot. A profán történetek közül a Chronica Hungarorumnak, Anonymus Gestájának s egy III. Endre-kori magyar történetnek a nyomait látjuk benne. Nem történeti forrásként használta, de sok motívumot merített a Szentírásból, a bencés Regulából, s a Summa Magistri-bullából is. A mű legbőségesebb forrását mégis az író dús fantáziájában látjuk, mely egész jeleneteket költött, beszédeket mondatott és eleven vitákat rendeztetett szereplőivel. A legenda jól szerkesztett, kerek egészet alkot. Elmondja Szt Gellért velencei származását, a Szt György-apátságba jutását, bolognai tanulmányait, melyek során (a Summa Magistri előírása szerint) a kánonjog doktora s a hittudományok magistere lett. A vallás-erkölcsi vonatkozásban példás, szellemileg kiváló társukat aztán apátjukká választották a velencei bencések. O azonban a Szentföldre kívánkozott, ahol atyja, a X. század vége felé (!) mint keresztes vitéz halt meg. Ám a vihar a dalmát partokra vetette hajóját, ahol Rasina szentmárton apáttal találkozott. Az győzte meg arról, hogy Istennek tetszőbb életet folytathat, ha Magyarországra megy, ahol István király örömmel fogadja munkatársai közé a buzgó és művelt férfiakat. 567