Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

VI. Fejezet - A bencés szerzetesség hanyatlása és a pápai reformok a gótikus későközépkorban

Szt Gellért Nagyobb Legendája hagiografikus regény Hasonlóan érdekes és tanulságos képet nyújt korunk bencései­nek gondolatvilágáról és kultúrájáról Szt Gellértnek 1340 körül készített Nagyobb Legendája, melyet a hunok „történeti re­gényéével szemben „hagiografikus regény"-nek nevezhetünk. Az író neve ismeretlen ugyan, de kétségtelen, hogy bencés volt, mégpedig minden valószínűség szerint pannonhalmi. Ben­cés mivoltát Szt Benedek rendszabályának és életrajzának s a Szt Benedek-rend számára kiadott Summa Magistri-bulla isme­rete és használata bizonyítja; pannonhalmi illetőségét a mű pannonhalmi vonatkozásai teszik valószínűvé. A legenda 1342 körül készült, mert egyrészt már látható benne az 1336-ban megjelent Summa Magistri-bulla hatása, másrészt viszont for­rásul használta az a budai minorita, aki 1345 körül dolgozta ki a Chronica Hungarorum című művét. Szerzőnk Szt Gellért Kisebb, a XI. század végén szintén Pan­nonhalmán készült Legendáját vette alapul s azt szinte teljesen egészében beledolgozta művébe, mely azonban forrásánál sok­kal részletesebb, kb. ötszöröse lett. Többlet-anyagát jórészt ha­giografikus és profán történeti olvasmányaiból vette. Ismerte a magyar szentek (Zoerard András, István, Imre, László) legen­dáit, a Canaparius-féle Szt Adalbert, az Othlo-féle Szt Bonifác­életrajzot. A profán történetek közül a Chronica Hungarorum­nak, Anonymus Gestájának s egy III. Endre-kori magyar tör­ténetnek a nyomait látjuk benne. Nem történeti forrásként hasz­nálta, de sok motívumot merített a Szentírásból, a bencés Re­gulából, s a Summa Magistri-bullából is. A mű legbőségesebb forrását mégis az író dús fantáziájában látjuk, mely egész jele­neteket költött, beszédeket mondatott és eleven vitákat rendez­tetett szereplőivel. A legenda jól szerkesztett, kerek egészet alkot. Elmondja Szt Gellért velencei származását, a Szt György-apátságba ju­tását, bolognai tanulmányait, melyek során (a Summa Magistri előírása szerint) a kánonjog doktora s a hittudományok magis­tere lett. A vallás-erkölcsi vonatkozásban példás, szellemileg ki­váló társukat aztán apátjukká választották a velencei bencések. O azonban a Szentföldre kívánkozott, ahol atyja, a X. század vége felé (!) mint keresztes vitéz halt meg. Ám a vihar a dal­mát partokra vetette hajóját, ahol Rasina szentmárton apáttal találkozott. Az győzte meg arról, hogy Istennek tetszőbb életet folytathat, ha Magyarországra megy, ahol István király örömmel fogadja munkatársai közé a buzgó és művelt férfiakat. 567

Next

/
Thumbnails
Contents