Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet
VI. Fejezet - A bencés szerzetesség hanyatlása és a pápai reformok a gótikus későközépkorban
cinum (Pa via) környékére a longobardokat. A jórészt Szt Márton életrajzának hatása alatt kidolgozott Macrinus és longobard részletekkel kapcsolatban ezért írta Eckhard Sándor: „Az egész elbeszélést a pannonhalmi Sabariára vonatkoztathatjuk, ahol Szt Márton kultusza már Szt István óta megvolt, ahol már ettől az időtől kezdve Szt Márton születési helyét keresték. A Hun Krónika szerzője tehát Szt Mártonhoz csinál egy pogány Macrinust, Pannonhalmának, a kereszténység magyar központjának pedig kieszel egy elődöt, egy pogány műveltséggel virágzó Sabariát, melynek lakói, mint Szt Márton, Paviába vándoroltak. Erre indíthatta talán a Pannonhalma melletti római romok, az állítólagos Sicca Sabaria látása is ... Hogy a venetiai longobardokat egyenesen Sabariából hozza le a magyar-hun történet írója, annak az a magyarázata, hogy Sabaria központosította magában az író számára Pannónia fogalmát s így rögzítette erre a városra mindazokat az adatokat, amiket a velencei őstörténet révén a longobard történetből ismert." De vannak a műnek egyéb bencés és pannonhalmi vonatkozásai is. Ilyennek tartjuk azt a részletet, hogy Attila egyik vezére, Zoárd, Montecassinóig, illetőleg Cataniáig pusztított. Kétségtelenül téves ugyan ez az állítás, hisz Montecassinóra Szt Benedek csak kb. 80 évvel Attila halála (453) után vitt életet és Szicíliába sem keltek át a hunok, hogy elpusztítsák Cataniát — annyit mégis bizonyít, hogy a szerző valószínűleg bencés, pontosabban meghatározva, pannonhalmi szerzetes volt. Pannonhalma ugyanis éppen a XIII. században került a legelevenebb kapcsolatba Montecassinóval. A két monostor Szt Márton és Szt Benedek kultuszának közössége alapján 1212-ben létesítette azt az imaszövetséget, mely ma is tudatosan él a két konvent lelkében; de Oros pannonhalmi apát személyesen is legalább kétszer, 1215-ben és 1225-ben fölkereste a bencés ősmonostort. Cataniát pedig bizonyára azért szőtte elbeszélésébe a szerző, mert etimológiai alapon úgy vélte, hogy Cato Cataniában született és élt — márpedig Cato műve, helyesebben szólva a Cato neve alatt forgalomba hozott középkori distichonos gnómagyűjtemény már a XI. század végén 3 példányban is megvolt a pannonhalmi könyvtárban. Cato művén és Szt Márton életrajzán kívül ugyanott megtalálhatta és használhatta a szerző a korábbi pannonhalmi írók által ismert, illetőleg készített, föntebb említett forrásműveket is, mint Jordanes gót, Anonymus magyar Gesta-j át, az Exordia Scythicát, a Nemzeti Krónikát. De szerzőnk nem csupán a könyvtár állományából merítette 565
