Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet

II. Fejezet • A Regula elterjesztése és a nyugati keresztény kultúrközösség megteremtése a koraközépkorban

sosságát mutatja, hogy Rachi király a VIII. század közepén montecassinói bencés lett, a szentéletű Anzelm herceg számára pedig a nonantulai apátságot szervezték meg 752-ben. Utolsó királyuk, Desiderius ugyancsak északon alapította azt a lenói monostort, melyet montecassiói bencések népesítettek be, akik — állítólag — Szt Benedek-ereklyét is vittek magukkal. Ezért az apátságot „monasterium S. Benedicti ad Leones"-nek is nevezték. Hasonlóképpen nevezetes alapítása volt a civatei s a monte-amiatói monostor is még 774 előtt létesült. A longobard királyok és hercegek azonban még nagyobb számban állítottak monostorokat a városokban. Hogy közülük csak néhányat említsünk, Szt Péter tiszteletére szentelték a beneventumit, a salemóit és Pavia főmonostorát is. De Lombardia és Tuscia egyéb (pl. Vicenza, Venezia, Brescia, Luca, Pisa, Siena, Arezzo, Rieto) városában is sok apátság létesült. A páduai Szt Jusztina majd csak századok múlva játszik vezető szerepet nemcsak az itáliai, hanem az egyetemes bencés történetben is. A római Szt Pál pedig arról nevezetes, hogy azt II. Gergely pápa több bazilikás monostor egyesítése árán szervezte meg ^ azok között az egyedüli volt, mely nem lett kanonoki intézménnyé, hanem megőrizte szerzetesi, bencés jellegét. A VIII. század végére — az oltárszolgálatot végző világi papság távoztával — már kizárólagos jogot élvezett a bazilikában. A longobárdok pogány és ariánus népe — amint láttuk — kezdetben sokat pusztított Itáliában. Később azonban megbarátkozott a katolicizmussal s ahhoz csatlakozva igyekezett az okozott károkat jóvátenni. De politikai vonatkozásban is megtörtént a változás s a régi latin-római és az új keleti gót és longobard elemek öszeolvadásából létrejött az olasz nép. A vallási és a nemzeti fejlődésnek ezen a vonalán nem jelentett nagyobbfokú kilengést vagy cezúrát az, amikor a longobard uralmat a karoling hatalom váltotta föl, amikor a „Regnum Italiae" a frak Imperium tagja lett 774-től 887-ig. Nagy Károly és utódai ugyanis hűségesen követték Desiderius király és elődei monostorpártoló politikáját. A jelentősebb apátságokat bőven ellátták jogokkal és birtokokkal. így pl. a volturnusi Szt Vincét és Montecassinót Nagy Károly közvetlen „defensio"-ja alá vette. Az utóbbi a politikai „immunitás"-a mellé 882-ben „exemptio"1 is kapott, ami által közvetlenül a pápa joghatósága alá került. A nevezetesebb monostorok közül akkor létesült a veronai Szt Zénó, akkor szervezték újjá a milánói Szt Ambrust, 874 táján jött létre a pomposai és a piacenzai V Szent Benedek fiainak I. 97