Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet

II. Fejezet • A Regula elterjesztése és a nyugati keresztény kultúrközösség megteremtése a koraközépkorban

tásával szemben kifejtette az Egyház álláspontját a Szentháromság és a praedestinatio tekintetében. Kopasz Károly, majd a kiskorú Karlomann számára királytükröt készített, melyben bemutatta az eszményi király erkölcsi egyéniségét s a birodalom kormányzásának módját. Értékes munkásságot fejtett ki a birodalom kortörténetének tekinthető Annales Bertiniani 861-től 882-ig tartó szakaszának megírásával, melyben a királyé mellett a reimsi érsek alakja áll előtérben. Tudását mégis egyházjogi téren értékelték legtöbbre. II. Lothárral szemben éppoly határozottsággal és fölkészültséggel védte a házasság fölbonthatatlanságát, mint a 850 körül fölbukkant Pseudo-Isidor (Isidorus Mercator)-féle joggyűjtemény fölfogásával szemben az érseki joghatóságot. Utoljára említjük az Arras közelében fekvő Corbiet, mely pedig az összes monostorok között a legmagasabb kulturális színvonalat érte el a IX. század folyamán. 822-ig Adalhard apát kormányozta, aki élete utolsó éveit az általa alapított szász Korveyben töltötte (t 826). Mint Nagy Károly unokatestvére a palotaiskola növendéke volt s később mint szerzetes is részt vett a birodalom törvényhozásában és közigazgatásában. így tapasztalati ismeretekkel rendelkezett az ország kormányzásáról, melyeket „De ordine palatii" c. munkájában foglalt össze. A mű számunkra kétszeresen is értékes alkotás. Egyrészt címéből és stílusából láthatjuk, hogy írójára nagy hatást gyakorolt a Regula; másrészt az is kiderül belőle, hogy Szt Benedek a közösség kormányzására vonatkozó rendelkezései miként jelentek meg a karoling birodalom, s annak közvetítésével egyéb középkori államok alkotmányában. Adalhard után testvére, az ugyancsak a palotaiskolában képzett Wala vette át Corbie kormányzását, aki szintén élénk részt vett a kor politikai életében (t 836). Mindkettőjük életrajzát szerzetesük, Paschasius Radbertus készítette el. A szellem birodalmának ez a kiválósága, a klasszikus írók kitűnő ismerője már a Waláról szóló művében is eltért a sablonos életrajzi mintáktól és sok egyéni vonást nyújtott hőse ábrázolásában. De önálló gondolkodása még inkább megnyilatkozott hittudományi műveiben, melyeket a hit, remény és szeretet erényeiről, továbbá Szűz Máriáról és az Oltáriszentségről írt. Ez utóbbi vonatkozásban már ellenfele volt az ugyancsak corbei Ratrammus, aki a Photius-féle vitában még kifogástalanul fejtette ki az Egyház tanítását a Szentlélek származásáról és a pápa primátusáról. 93