Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet
II. Fejezet • A Regula elterjesztése és a nyugati keresztény kultúrközösség megteremtése a koraközépkorban
aztán a közeli Auxerre kolostori iskoláját virágoztatta fel. Rövid élete alatt (841—76) versbe foglalta apátsága védőszentjének, Szt Germanusnak az életét s több klasszikus íróhoz készített magyarázatokat. Az auxerrei iskola hírét még inkább növelte tanítványa, majd utódja, a humanista Remigius ("j" 908), aki a szentatyák és a klasszikus írók ismeretében egyaránt kivált. Már ifjúkorában segített rokonának, Serva tus Lupusnak filológus munkájában. Mint korának egyik leghíresebb tanítója először saját kolostora, majd a reimsi érsekség, végül a párizsi St Germain-apátság iskoláját vezette. Ezen oktatói működését élénk irodalmi munkásság kísérte. Donatus és Priscianus nyelvkönyvein kívül a Genezist, a zsoltárokat, a legkedveltebb keresztény költőt, Seduliust s az oly sokat emlegetett „Disticha Catonis"-t magyarázta. Lehet, hogy ugyancsak auxerrei származású volt az a Haymo vagy Haiminus, aki a IX. század első felében az arrasi St Vaast iskoláját fejlesztette ki. A szentírás különböző könyveinek magyarázata mellett homiliás kötetet is szerkesztett és megírta patrónusuk, Szt Vedastus csodás történetét. Művei jórészét azonban a legújabb időkig kortársának, Haymo halberstadti bencés püspöknek tulajdonították (t 853). A már többször emlegetett St Denis évszázadokon át különleges mértékben élvezte az uralkodók jóindulatát és támogatását. Ennek következtében állandóan kiváló férfiak kerültek élére, akik nagy gondot fordítottak apátságuk szellemi kultúrájára is. A század első felében Waldo és Hilduin vezették a monostort. Az előbbi Nagy Károlynak volt belső embere, az utóbbi 822-től 830-ig Jámbor Lajos kancelláriáját irányította. Hilduin — mint a középkori tudományos közvélemény általában — abban a tudatban volt, hogy védőszentjük, a Szt Pál által megtérített athéni Dionysios Areopagita volt a legszebb keleti misztikus iratok, így a Hierarchia Caelestis szerzője. Ezért mikor elkészítette életrajzát, a neki tulajdonított görög nyelvű iratokból több részletet elsőként fordított latinra. Csak századok múltán derült ki, hogy a Dionysios Areopagita neve alatt szereplő művek szerzője egy V. századi szír teológus volt, akit aztán Pseudo-Dionysiosnak neveztek el. Az apátságban is, az udvarban is Hilduin mellett volt tanítványa és szerzetese, Hincmar, akit Kopasz Károly alig 40 éves korában a reimsi érsekség élére állított (845—882). Hincmar a klasszikusok és az egyházatyák tanulmányozása révén szerzett ismereteit sokirányú irodalmi és közéleti működésében hasznosította. A fuldai Gottschalk és a corbiei Ratrammus téves taní92