Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet

II. Fejezet • A Regula elterjesztése és a nyugati keresztény kultúrközösség megteremtése a koraközépkorban

sére és továbbszármaztatására. Bámulatos befogadó képességű szelleme főleg a „Traditio" szolgálatában állott. Előadásaiban és irodalmi műveiben a kinyilatkoztatás igazságait és az antik kultúra értékeit rendszerezte és terjesztette. Ezek a szempontok irányították, amikor összeállította a 3 könyvből álló „De clericorum institutione" c. híres művét, melyben dogmatikus, liturgikus és biblikus kérdések kapcsán az egyházi tudománynak valóságos enciklopédiáját nyújtotta. Ismertette benne az egyházi rend fokozatait, a szentségeket, a szentmisét, a közös és magánimádságot, szólt az isteni és erkölcsi erényekről. A böjttel kapcsolatban kijelentette, hogy a húseledel azért tilalmas, mert az érzékiséget táplálja — a hal élvezése viszont meg van engedve, mert az Űr Jézus is evett halat. A gyógynövényeket ugyancsak ismernie kellett a klerikusoknak. A magasabb fokú ismeretek alapját a 7 szabad művészetben jelölte meg, melyek tartalmát Szt Ágoston és sevillai Izidor művei nyomán állította össze. Bizonyára iskolája gyakorlati szükségletei késztették a középkor egyik leghasználtabb latin nyelvtanának, Priscianus „Institutiones Grammaticae"-jének átdolgozására. Munkásságának súlypontja természetszerűleg a szentírásmagyarázatra esett, de az ószövetségi könyvekről s az erényekről és bűnökről szóló tanítását homiliáiban is közzé tette. Ezen műveiben sem eredetiségével tűnt ki, hanem a szentatyák páratlan ismeretével, akiket hűségesen kivonatolt. A lélekről szóló értekezése lényegét Cassiodorustól vette át. Tudománya értékesítésére új teret nyert Hrabanus Maurus, amikor Szt Bonifác után 100 évvel Mainz főpapi székébe került. Hogy méltó vezetője volt érsekségének, azt két tartományi zsinatának (847, 852) határozatai bizonyítják. Ezen a téren is Nagy Károly és Alkuin hagyományait igyekezett ápolni és fönntartani. A Reichenauhoz tartozók: Walafrid Strabo A fuldai iskola hatására bontakozott ki Reichenau szellemi élete, mely aztán századokon át szintén előkelő helyet foglalt el Nyugat kultúrájában. Ennek a szellemi nagyhatalomnak az alapját Nagy Károly egyik legtehetségesebb munkatársa, az előkelő származású Waldo apát (786—806) vetette meg. Alatta nőtt föl az a nagy nemzedék — Heito, Wettin, Reginbert —, mely a IX. század elejére létre hozta a nyugati kereszténység egyik leggazdagabb, több, mint 400 kötetet kitevő könyvtárát. Mivel Waldo 792-ben St Denis apátja is lett s ott is halt meg, 89