Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet

II. Fejezet • A Regula elterjesztése és a nyugati keresztény kultúrközösség megteremtése a koraközépkorban

nulás készsége a szavak rendjét, hogy akik a helyes életmód által kívánnak tetszeni Istennek, azok ne hanyagolják el azt se, hogy helyes beszédjükkel is tessenek Neki. Igaz ugyan, — folytatta a körlevél — fontosabb jól tenni, mint tudni, mégis előbb kell tudni, mint tenni. Az udvarhoz érkező levelekben is sokszor találjuk együtt a helyes szándékot a tökéletlen kifejezéssel — sensus rectos et sermones incultos. Mivel pedig a helyes kifejezőképesség csökkenésével a szentírás megértésének tudománya is megfogyatkozik, szükséges, hogy el ne hanyagolják a tudományok művelését, sőt azt alázatos és Istennek tetsző szándékkal versengve folytassák." Ennek a programot adó uralkodói rendeletnek több fontos vonatkozása van. Mindenekelőtt jelentős az, hogy a kolostorokat — vallás-erkölcsi jellegük föntartása mellett — olyan kulturális centrumokká igyekezett tenni, ahol nemcsak a szorosan vett egyházi, hanem a formális műveltséget nyújtó irodalmi, klasszikus tanulmányokat is ápolják. S az egyházi és a profán kultúra bizonyos fokú szintézisén kívül az is jellemezte Nagy Károly és Alkuin programját, hogy a műveltséget nem tekintette az egyházi személyek monopóliumának, hanem a világiakat is igyekezett abban részesíteni. E utóbbi vonatkozásban még tovább ment a 789-ben kiadott capitulare, mely megkívánta, hogy a monostorok a szolga- és a szabadszármazású gyerekeket egyaránt segítsék az olvasás, az írás, a zsoltárok szövegének és éneklésének s a grammatikának elsajátításában. Ebben a rendeletben szorgalmazta Nagy Károly azt is, hogy az istentiszteleti könyvek másolását a lehető legnagyobb figyelemmel végezzék, nehogy „a ki nem javított könyvek révén helytelenül kérjék az Istent". Nagy Károly és munkatársai — elsősorban Alkuin — kiváló gondot fordítottak tehát a latin nyelv tisztaságának, az egyházi szövegek eredeti hűségének fönntartására, illetőleg visszaállítására. Jellemző, hogy amikor a frank uralkodó 787-ben Montecassinón járt s ott Szt Benedek regulájának azt a példányát szemlélte, melyet Zachariás pápa adott vissza a kolostornak, kérte az apátot, készíttessen róla hű másolatot az ő számára. Paulus Diaconust pedig ugyanott — mint később Alkuint is — arra szólította föl, hogy a zsolozsma céljára a szentatyák eredeti szövegei alapján állítson össze homiliariumot, mely a vasár- és ünnepnapokra szóló szentbeszédeket tartalmazza. Ugyancsak az ő kívánságára I. Adorján pápa 784—91 között a Sacramentarium Gregorianum egy példányát juttatta el hozzá mintának. Említettük már, hogy ehhez a római, illetőleg pápai misekönyvhöz, az 87