Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet

II. Fejezet • A Regula elterjesztése és a nyugati keresztény kultúrközösség megteremtése a koraközépkorban

és társadalmi tekintélyét birtokuk és vazallushaduk nagysága határozta meg, mely utóbbi szükség esetén fegyveres erőt is jelentett. Így alapozták meg a Karolingok (Heristali Pippin, Martel Károly, Kis Pippin, Nagy Károly) a maguk „maior domus"-i, majd királyi, végül császári hatalmát. Utána azonban volt gondjuk arra, hogy a társadalom feudális tagoltsága ne veszélyeztesse az államhatalom egységét. Ezért csak élethossziglanra és megbízható híveiknek juttattak jelentősebb beneficiumokat. Ám a IX. század közepe után már érvényesülni kezdett a koronavazallusoknak az a törekvése, hogy a személyükre szóló és adományjellegű hűbérük öröklődő családi birtokukká váljék — ami természetszerűleg hozta magával a királyi, a központi hatalom gyöngülését és a tartományi, a territoriális urak, a „kiskirályok" függetlenülésének erősödését. Ebben a feudális társadalmi és gazdasági rendszerben jelentős helyet nyert az Egyház, illetőleg annak helyi vezetősége, a püspökök és az apátok. Mivel az uralkodók jól tudták, hogy a celibátusban élő főpapok közelről sem folytatnak oly önző családi birtokpolitikát, mint a világi főurak, akik az adománybirtokokat is igyekeztek saját, örökös tulajdonukká tenni, azért szívesen gazdagították az egyházi intézményeket. Arra azonban gondoltak, hogy azok élén olyan férfiak álljanak, akik az ő terveiket készséggel szolgálják, politikájukat követik. Mivel továbbá az egyházi nagybirtok és népessége világi — közigazgátási, bírói, katonai —

: ügyeit és a fegyveres erőt a civil ügyvivő (advocatus, avoué, Vogt) tartotta kezében, azért annak kiválasztásában is a király, illetőleg a császár igyekezett a döntő szót kimondani. A Karolingok egyháza ily módon és ily értelemben lett „birodalmi egyház"-zá. Nagy Károly életének hatalmas teljesítménye volt a nagy frank birodalom fegyverrel való összekovácsolása és szervezetének kiépítése — mely azonban halála után 3 évtizeddel, 842ben már bomlásnak indult. Már csak azért is jelentősebb volt és maradt az a munkássága, mellyel birodalmának olyan műveltséget adott, mely a nyugati kereszténységet többé föl nem bomló kulturális egységgé tette. Ö ugyanis nemcsak a nyers erő, a rend és fegyelem embere volt, hanem a szellemé is, aki fejlett érzékkel rendelkezett a kultúra értékei iránt. Világosan látta, hogy frank népe ezen a téren elmaradott s hátrányát nem is tudja pótolni saját erejéből. Ezért a műveltség magasabb fokán álló népekhez, illetőleg azok tudósaihoz fordult segítségért. Az ő hívására érkeztek országába az itáliai, a nyugati gót, az ír és az angol-szász szellemi élet vezetői; így került az aacheni ud6 Szent Benedek fiainak I. 81