Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet

II. Fejezet • A Regula elterjesztése és a nyugati keresztény kultúrközösség megteremtése a koraközépkorban

ingatag alapokon állott. De sokan voltak olyanok is, akik görcsösen ragaszkodtak őseik hitéhez. Fritzlar és a messze környék népe babonás tisztelettel övezte azt a hatalmas tölgyet, melyet Wodan szent fájának tartott. Bonifác — mint egykor Illés próféta vagy Szt Márton — merész, de hatásos eszközhöz folyamodott, hogy a keresztényeket megszilárdítsa, a pogányokat pedig megingassa hitükben. Mindkét tábor szeme láttára kivágta a hatalmas tölgyet s fájából kápolnát emelt az apostolfejedelem, Szt Péter tiszteletére. Bonifác erőteljes és eredményes hithirdető munkássága általános érdeklődést és elismerést keltett. II. Gergely a 722-ben jelentéstételre Rómába érkező misszionáriust püspökké szentelte és ajánló leveleit nemcsak a frank birodalom tényleges urához, Martel Károly „maior domus"-hoz küldte el, hanem Thüringia vezetőihez és népéhez is. A püspökké szentelésekor írásba foglalt esküjében Bonifác kijelentette, hogy nemcsak maga akar megmaradni a római egyház közösségében, hanem az új hívőket is hozzá kívánja vezetni. A pápán kívül az angol-szász szerzetesség is lelkesedéssel támogatta a nagy feladatra vállalkozó Bonijácot és társait. Leveleiből látjuk, hogy tanítványai gyakran fordultak meg Angliában s onnét sohasem tértek vissza üres kézzel Germániába. Amiknek legnagyobb szükségét érezte, azok Béda szentírásmagyarázatai és egyéb művei voltak. Azokat kérte Béda kolostorától, Yarrowtól s Béda tanítványától, Egbert yorki érsektől. Egykori növendékétől, Dudus apáttól a Szt Pál leveleiről szóló kommentárokat kapta meg a magát elparlagiasodott atyának, „injsticus pater"-nak nevező mester. Eadburga apátnőt arra kérte, hogy — miután már egyéb könyveket megküldött neki — a szentírás iránt való tiszteletből arany betűkkel másolja le számára Szt Péter leveleit. A férfi szerzeteseken kívül ugyanis az apácák is szinte versengve igyekeztek szolgálatára állni. Bugga apátnő egy alkalommal pénzt és oltárterítőt küldött neki és Cena is készséggel ajánlotta föl szolgálatait, akár anyagi, akár szellemi vonatkozásban tud neki vagy társainak segítségére lenni. A winbornei apácák imádságát azért kérte a germániai száműzött, az „exul Germanicus", hogy „terjedjen az Úr szava, ragyogjon Krisztus dicsőséges evangéliuma, hogy az Úr kegyelme ne legyen haszontalan benne, s hogy ne haljon meg az evangélium gyümölcse nélkül magtalanul, ne térjen meg az örök hazába üresen, fiak és lányok nélkül. . ." De számosan voltak olyanok is, akik örömmel hagyták el hazájukat, hogy közvetlenül beálljanak a germániai hithirdetés 74