Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet

Előszó

összefüggésbe hoznunk, hanem a külföldi bencés élettel is. Igaz ugyan, hogy központilag szervezett és egységesen irányított bencés ,,rend" alapítására nem gondolt Szt. Benedek s az a történelem folyamán sem jött létre, mégis a Regula s egyes bencés eszmeáramlatok és reformtörekvések áthatották, illetőleg többékevésbé érintették az egész bencés szerzetességet, s így ha nem is jogi, de nagyfokú eszmei közösséget, egységet hoztak létre, melyre a magyar bencés történet ismertetésénél is folyton figyelemmel kellett lennünk. A történeti élet — akár egyéné, népé, eszméé, akár intézményé: egyházé, államé, szerzetes rendé — mindig folyamatnak tekinthető, melynek tartalma idők során folyvást gyarapszik és folyvást változik. A mi esetünkben a Regulában látjuk azt a létesítő okot és eszmét, mely rendtörténetünk folyamát elindította, annak sajátos egyéniségét megadta s egységét biztosította — a különböző személyi törekvések, idő- és helybeli körülmények pedig folyton változtatták. A Regulában megadott „örök eszme" s a folyton változó korviszonyok és korkövetelmények ötvöződése, szintézise alakította ki a mindenkori bencés életformát, a ,,

modus vivendi"-t. Történetünk ily formában való fölfogása tette nemcsak lehetővé, hanem szükségessé is, hogy annak egységes folyamatában szakaszokat létesítsünk, korszakokat alkossunk. A történeti élet megragadásának és ábrázolásának a legfontosabb föltétele és követelménye ugyanis a változások meglátása és szemléltetése. A korszakalkotás többféle műveletet igényelt. Egyrészt rá kellett mutatni azokra a külső és belső eszmeáramlatokra, anyagi és szellemi vonatkozású törekvésekre és eredményekre, melyek mint egy-egy korszak szülöttei vagy létrehozói egységes színezetűek voltak, másrészt utalni kellett azokra a különbségekre, melyek az előző korszak uralkodó jellegű megnyilatkozásaival szembe állították azokat. Ám ha a korszakalkotással így bizonyos fokú elhatárolást végeztünk is, a dinamikus, a változó mozzanatok mellett a statikus elemet, az állandó jellegű „örök eszmét" is figyelemmel kellett kísérnünk, mert az biztosította a különálló szakaszok vagy korszakok összefüggését, az életfolyamat szerves egységét. A korszakokra tagolás azonban nemcsak egy-egy korszak jellegzetességeinek világos és lezárt, határozott képben való bemutatását szolgálja, hanem az élet ritmusát, a lendület, az életerő apályát és dagályát is érezteti. Mivel a bencés történet szoros kapcsolatban állott az azt körülvevő egyetemes történettel, természetes, hogy az utóbbi ritmusa az előbbién is érezhető. 8