Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet

II. Fejezet • A Regula elterjesztése és a nyugati keresztény kultúrközösség megteremtése a koraközépkorban

teltek. De az is a Róma-eszme erejébe vetett hitet bizonyítja, hogy Biscop Benedek királya tudtával és engedélyével a pápától, Agathótól szerzett privilégiumot, mely apátsága szabadságát és minden külső beavatkozástól való mentességét biztosította. Ceolfrid apát viszont Sergius pápától eszközölt ki hasonló tartalmú oklevelet, amit aztán a nemzeti zsinaton fölolvastak, a király és a püspökök aláírtak s ezáltal a maguk részéről is megerősítettek. így történt, hogy a szerzetesség jó százéves munkával, a VIII. század első felére kereszténnyé tette az angol-szász népet, megszervezte annak egyházát, s azt szoros kapcsolatba hozta Rómával. S ez a mindinkább bencéssé váló szerzetesség a liturgikus és aszkétikus élet ápolása közben kialakította azt a keresztény kultúrát, mely nem csupán egyházias, vallásos elemeket foglalt magában, hanem fölölelte az antik műveltség valódi értékeit is. Az angol-szász bencés kolostorok duzzadó erkölcsi és szellemi energiáját azonban nemcsak ezek a nagyszerű eredmények mutatják. Arra is jutott erejükből, hogy rajokat bocsáthattak ki hazájukból, melyek a Csatornán át a Kontinensre jutva a különböző német törzsek közt folytatták a hithirdetés művét s a fejlődés útjára segítették a hanyatlásnak indult jrank egyházat. A következőkben az angol-szász bencéseknek ezt a működését fogjuk ismertetni. A galliai latin szerzetesi élettől a frank—germán „magánkolostor"-ig Galliában, a római birodalom provinciájában a kereszténység korán elterjedt. Szt Márton, Szt Honoratus, Kasszián hatására a IV. s még inkább az V. században már oly élénk szerzetesi élet fejlődött ki Galliának különösen a déli részén s a Jura vidékén, hogy az az itáliait is fölülmúlta. Ezt a gall kereszténységet, annak intézményeit a népvándorlás viharai sem pusztították el. Amikor a latinizált gallok és az uralmat átvevő, ott megtelepedett germán frankok között Klodvig megszervezte királyi hatalmát, felesége, a katolikus Klotild s a reimsi érsek, Szt Rémig ösztönzésére és jól fölfogott államérdekből 496-ban maga is megkeresztelkedett. Klodvidnak ez a cselekedete természetszerűleg erősen hozzájárult ahhoz is, hogy a két nép összeolvadjon, minek során a frankok átvették a köztük élő gallok „újlatin" nyelvét. A frankok világnézetének és életmódjának kereszténnyé tétele, mely az egész VI. századon át céltudatos és kitartó munkát 67