Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet

II. Fejezet • A Regula elterjesztése és a nyugati keresztény kultúrközösség megteremtése a koraközépkorban

Tudományos eredményekben oly gazdag s az egyetemes fejlődés szempontjából oly jelentős élete természetszerűleg a transzcedenciába torkollott. Ez látszik imádságából: „Kérlek, jóságos Jézusom, hogy akit könyörületesen megajándékoztál azzal, hogy tudományod igéiből gyönyörrel merítsen, ajándékozd meg azt kegyesen azzal is, hogy egykor eljusson Hozzád, minden bölcseség forrásához és örökre színed előtt lehessen." A bontakozó bencés élet liturgiája és aszkézise; a kettős kolostorok fejdelemasszonyai; a Róma-kapcsolat Igaz, Wearmouth és Yarrow vallás-erkölcsi és tudományos színvonalát csak kevés kolostornak sikerült megközelítenie, mint pl. az Acca vezetése alatt álló szomszédos Hexamnak, az Egbert kormányozta Yorřcnak — annak élete mégis követendő példa gyanánt lebegett a többi kolostor előtt, melyek számát a királyok és a főurak folyton gyarapították. Ezek szerzetesi életét jellemezve mindenekelőtt azt kell hangsúlyoznunk, hogy a VII. századi angol-szász kolostorok, azok nagy része még nem tekinthető szoros értelemben vett „bencés" intézményeknek, melyek életét kizárólag Szt Benedek, annak regulája irányította. Amint Szt Gergely, úgy a rendalapító nevét viselő Biscop Benedek és Béda sem nevezte Szt Benedeket „atyjának", hanem csupán Montecassino apátjának; a „Regula monasteriorum" szerzőjének, amit Béda a „nagy", a „szent" Benedek apát szabályának szokott mondani. Biscop Benedekről azt is megírta Béda, hogy halála közeledtekor, 690-ben saját regulája megtartására buzdította szerzeteseit — melyben 17 kolostori élet, illetőleg regula értékeit igyekezett hasznosítani. A „regula mixta" tehát a VII. század végén még erőben volt — a bencés regula azonban lassan már kezdte átvenni az uralkodó szerepet. Tudjuk, hogy Ripon, s Hexham alapítója és más 8—10 kolostor irányítója, Wilfrid yorki apátpüspök nemcsak a római liturgiának, hanem a bencés regulának is harcos híve volt. A 702. évi zsinaton önérzettel jelentette ki, hogy Northumbra szerzetesi életét ő tette bencéssé, „secundum regulám sancti Benedicti patris". Ugyancsak angol-szász szerzetes volt Szt Benedek regulájának egyik legodaadóbb híve és legeredményesebb terjesztője, Winfrid, a későbbi Szt Bonifác, aki 680 körül lett a nutscellei apátság tagja. S az is figyelemreméltó tény, hogy a Regula általunk ismert legrégibb kézirata, az oxfordi, éppen Angliában, tán a canterburyi apátságban jött létre 700 táján. Ennek a lassanként bencéssé váló angol-szász szerzetesi élet63 [