Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet

II. Fejezet • A Regula elterjesztése és a nyugati keresztény kultúrközösség megteremtése a koraközépkorban

nem tudtak az ellenfelek, de amikor Oswy király is a római hús­vétszámítás és szokások mellett döntött, az írek kénytelenek voltak föladni angol-szász missziós területeiket. A helyzet ura Wilfrid lett, akit még abban az évben Northum­bria püspökévé szenteltek, s aki a püspöki székhelyt Lindis­farneből visszahelyezte Yorkba. De az is a zsinat és Wilfrid fá­radozásának eredménye volt, hogy mikor Vitalianus pápa a tarzusi görög szerzetest, Theodort 669-ben a canterburyi érsek­ség élére állította, az ellentmondás nélkül át tudta venni érsek­ségét, az angol egyház irányítását, és további fejlesztését. Mikor aztán a 80-as években a Heptarchia utolsó királysága, Sussex is áttért a keresztény vallásra, Anglia egyházi élete és liturgiája teljesen Róma irányítása alá került. Ám az angol-szász nép keresztény hitre térése azt is magával hozta, hogy az őslakosság és a hódítók között megszűnt a leg­nagyobb, a vallási ellentét s így nagy erővel indult meg a két­fajta nép összeolvadása. Ennek eredménye a kelta, a latin és a germán elemekből kialakult angol nyelvben világosan szemlél­hető. Az angol-szász apátságok lakói azonban nemcsak a hithirdetés és az egyházszervezés, a pasztoráció és az egyházak kormány­zása terén alkottak nagyot és maradandót. Ehhez hasonló rend­kívül nagy eredményt értek el a keresztény kultúra kifejlesztése és elterjesztése tekintetében is. Ott azonban már nem Szt Ger­gely és még kevésbé Szt Benedek nyomán haladtak, hanem más példákat követtek. Szt Benedek életében és regulájában ugyanis hiába keressük a klasszikus kultúra szeretetét és ápolását és Szt Gergely is az antik műveltségnek nemcsak eszmei tartalmá­val helyezkedett szembe, hanem formális értékeit sem igyeke­zett menteni. Ök, a római műveltség neveltjei kiábrándultan fordultak el őseik kultúrájától. Klasszikus és patrisztikus elemekből alakul ki a szerzetes kultúra; a görög nyelv megjelenése A kialakuló angol-szász szerzetesi kultúrát nemcsak az egy­házatyák, hanem a klasszikus — a latin mellett némileg a gö­rög — írók tanulmányozása és ismerete is jellemzik. Az ókori kultúra ezen első, angol-szász reneszánszának forrásai jórészt az ír szerzetességhez vezetnek. Az élénken érdeklődődött a tu­dományok iránt s érdeklődése az egyházi írókon túlmenően a profán szerzőkre is kiterjedt. Ennek a tudományos és irodalmi mentalitásnak a gyökerei — Szt Patrik révén — elnyúltak Le­57

Next

/
Thumbnails
Contents