Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet

II. Fejezet • A Regula elterjesztése és a nyugati keresztény kultúrközösség megteremtése a koraközépkorban

nem tudtak az ellenfelek, de amikor Oswy király is a római húsvétszámítás és szokások mellett döntött, az írek kénytelenek voltak föladni angol-szász missziós területeiket. A helyzet ura Wilfrid lett, akit még abban az évben Northumbria püspökévé szenteltek, s aki a püspöki székhelyt Lindisfarneből visszahelyezte Yorkba. De az is a zsinat és Wilfrid fáradozásának eredménye volt, hogy mikor Vitalianus pápa a tarzusi görög szerzetest, Theodort 669-ben a canterburyi érsekség élére állította, az ellentmondás nélkül át tudta venni érsekségét, az angol egyház irányítását, és további fejlesztését. Mikor aztán a 80-as években a Heptarchia utolsó királysága, Sussex is áttért a keresztény vallásra, Anglia egyházi élete és liturgiája teljesen Róma irányítása alá került. Ám az angol-szász nép keresztény hitre térése azt is magával hozta, hogy az őslakosság és a hódítók között megszűnt a legnagyobb, a vallási ellentét s így nagy erővel indult meg a kétfajta nép összeolvadása. Ennek eredménye a kelta, a latin és a germán elemekből kialakult angol nyelvben világosan szemlélhető. Az angol-szász apátságok lakói azonban nemcsak a hithirdetés és az egyházszervezés, a pasztoráció és az egyházak kormányzása terén alkottak nagyot és maradandót. Ehhez hasonló rendkívül nagy eredményt értek el a keresztény kultúra kifejlesztése és elterjesztése tekintetében is. Ott azonban már nem Szt Gergely és még kevésbé Szt Benedek nyomán haladtak, hanem más példákat követtek. Szt Benedek életében és regulájában ugyanis hiába keressük a klasszikus kultúra szeretetét és ápolását és Szt Gergely is az antik műveltségnek nemcsak eszmei tartalmával helyezkedett szembe, hanem formális értékeit sem igyekezett menteni. Ök, a római műveltség neveltjei kiábrándultan fordultak el őseik kultúrájától. Klasszikus és patrisztikus elemekből alakul ki a szerzetes kultúra; a görög nyelv megjelenése A kialakuló angol-szász szerzetesi kultúrát nemcsak az egyházatyák, hanem a klasszikus — a latin mellett némileg a görög — írók tanulmányozása és ismerete is jellemzik. Az ókori kultúra ezen első, angol-szász reneszánszának forrásai jórészt az ír szerzetességhez vezetnek. Az élénken érdeklődődött a tudományok iránt s érdeklődése az egyházi írókon túlmenően a profán szerzőkre is kiterjedt. Ennek a tudományos és irodalmi mentalitásnak a gyökerei — Szt Patrik révén — elnyúltak Le57