Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet

II. Fejezet • A Regula elterjesztése és a nyugati keresztény kultúrközösség megteremtése a koraközépkorban

tény élet szempontjából nemcsak idegennek, „disciplina exterior"-nak, hanem veszedelmesnek is tartotta. Azt mondotta, hogy az a hamisság tudománya, az az erős és gonosz szellem tudománya. A két kultúra elemeit nem akarta össze vegyíteni — Isten templomában nem tűrte a bálványok berkeit: „In templo Dei nemus plantar! prohibetur." Ezt a fölfogást tükrözi az a levele is, melyet Desiderius viennei érsekhez, „Gallia püspökéhez" intézett. Hallotta ugyanis, hogy az érsek egyeseknek a grammatikát magyarázza, ami természetszerűleg a klasszikusok ismertetését is jelentette. Ez a hír annyira fölháborította, hogy szégyenkezés nélkül még emlékezni sem tudott rá — mert hogyan férhet meg ugyanazon szájban Juppiter és Krisztus dicsérete?! Szörnyű dolog, ha püspök cselekszik olyat, ami még vallásos világi emberhez sem illik. A római szemináriumban, a „Schola cantorum"-ban tényleg csak a kifejezetten egy házias tárgyak — liturgikus zene, ének, a szentírás és az egyházatyák ismeretét jelentő hittudomány — szerepeltek. Ezek nyelve azonban szintén a latin volt, amit a papságnak ismernie kellett. A latin nyelv és a klasszikus kultúra egymással kapcsolatos problémája fölmerült tehát, de még nem nyert megfelelő megoldást. Bár Gergely pápa legfőbb gondja természetesen az egyetemes egyházra irányult — Szt Benedek és intézménye mégis különlegesen sokat köszön jóindulatának és szeretetének. Hogy mennyire tisztelte és értékelte Szt Benedeket, az abból is látható, hogy a Dialógusok című műve négy könyvéből egyet, a másodikat teljesen az ő élete és működése ismertetésére szentelt. A pápa Benedek-életrajza: a Nyugatnak adott keresztény tanítás Szt Benedek életének megrajzolása két szempontból is fontos esemény volt. Egyrészt Gergely pápai tekintélyével és írói készségével az érdeklődés előterébe állította Szt Benedek alakját, aki nemcsak csodálatos életével, hanem tanításával is tündökölt. Azt, aki az ő leírásánál is részletesebben óhajtotta megismerni hőse erényes életét, regulája tanulmányozására buzdította, mivelhogy „a szent férfiú semmiképpen sem taníthatott máshogyan, mint amiként élt." Ezt a regulát a pápa tartalomban és formában egyaránt kiváló alkotásnak minősítette, amely „mértéktartásban kimagasló, előadásban ékesszóló". Másrészt azért volt fontos esemény az életrajz elkészítése és megjelentetése, mert abban nemcsak Szt Benedek életének cso4 Szent Benedek fiainak I. 49