Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet

A fölhasznált források és irodalom

A tatai, sári, aracsi apátság alapítására 1. Rendt. XII./B. 201. 361. 4; az utóbbira még Gerevich T.: Magyarország románkori emlékei. Buda­pest, 1938. 3. Szt Zoerard András és Benedek élete SRH II. 357—61. Az első esztergomi érsekek személye sok problémát okozott a történet­íróknak. Egyesek Domonkost és Sebestyént esztergomi érsekeknek tar­tották, így F. Knauz: Monumenta ecclesiae Strigoniensis (Pest, 1874), I. 3—16. Többen Szt Adalbert három tanítványa közül kettőt azonosí­tottak: Karácsony Radiât és Anasztázt (Kik voltak az első érsekek? Szá­zadok, 1892. 202—3), Kainál Radiât és Asztrikot (Beiträge zur älteren ungarischen Geschichte. Wien, 1893. 16), Fraknói (Magyarország és a Szentszék I. 11.) és Schünemann (Ungarn in der Missions- und Kirschen­politik der sächsischen Kaiser. Deutsch-Ungarische Heimatsblätter. I. 70—71) Anasztázt és Asztrikot. Velük szemben mi Domonkost és Sebes­tyént nemcsak esztergomi érseknek, de még történeti személynek sem tartjuk. Domonkos ugyanis csupán az 1101 táján interpolált pannonhalmi oklevélen szerepel és Sebestyén is csak ott és Hartvik Szt István élet­rajzában. Ámde mi az interpolálás spiritus rector-ának is az életrajzot készítő Hartvikot tartjuk. Ezen az alapon Domonkos és Sebestyén léte­zését Hartvik fantáziájából származtatjuk. Anasztáz, Asztrik és Radla alakját viszont annyira elkülöníthetőnek látjuk, hogy őket önálló sze­mélyekként szerepeltetjük. Fölfogásunkat A magyarok és a keresztény­ség Géza fejedelem korában (Serédi I. 284), A pannonhalmi alapítólevél interpolálása [Levéltári Közlemények. XXXII. (1961)85] és A latin nyelvű történeti irodalom (186—189) c. tanulmányainkban indokoltuk meg. Bonipert és Mór püspökségéről SRH I. 125; az utóbbiról még uo. II. 357, 453. A kalocsai érsekség kialakulására vö. a föntebb mondotta­kat. Asztrik érsek bambergi szereplése Ss XVII. 635—6; György kalocsai érsek touli utazása Ss IV. 509. Szt Wolfgang, illetőleg Szt Adalbert és tanítványai (Radla, Anasztáz, Asztrik), továbbá a Szt Elek és Bonifác-apátság kultúrájára 1. az idézett életrajzokat, ill. irodalmat. Anasztáz érsek kritikája Ss IV. 547. Szt Gellért Deliberatio-ját kiadta Batthyány I.: Sancti Gerardi epis­copi Chanadiensis scripta et acta. 1790; a művel többen foglalkoztak, így Karácsonyi i. m., Hajdú T.: Rendt. I. 381—97, Kühár FI: Szt Gellért Bakonybélben PSz 1927, 304—19, Ivánka E.: Szt Gellért Deliberatio-ja. Problémák és feladatok. Száz 1942, Bodor A.: Szt Gellért Deliberatio­jának főforrása. Száz 1943, 173—227; Ibrányi F.: Szt Gellért teológiája. Serédi I. 493—556; vö. még Manitius II. 74—83; P. Lehmann: Zur Kennt­niss des Dionysius Areopagita im Mittelalter. RB 1923, 81—97. Egyéb műveiről Szt Gellért Deliberatio-jában szólt: 258, 296, 133—4, 113; a ha­landók (pl. Porphyrius, Aristoteles, Platon) bölcseletéről s az azzal szemben állított égi bölcseletről uo. 53, 65—6, 84. A misztikus lelkületű idézet 155—6. 456-

Next

/
Thumbnails
Contents