Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet

A fölhasznált források és irodalom

A tatai, sári, aracsi apátság alapítására 1. Rendt. XII./B. 201. 361. 4; az utóbbira még Gerevich T.: Magyarország románkori emlékei. Budapest, 1938. 3. Szt Zoerard András és Benedek élete SRH II. 357—61. Az első esztergomi érsekek személye sok problémát okozott a történetíróknak. Egyesek Domonkost és Sebestyént esztergomi érsekeknek tartották, így F. Knauz: Monumenta ecclesiae Strigoniensis (Pest, 1874), I. 3—16. Többen Szt Adalbert három tanítványa közül kettőt azonosítottak: Karácsony Radiât és Anasztázt (Kik voltak az első érsekek? Századok, 1892. 202—3), Kainál Radiât és Asztrikot (Beiträge zur älteren ungarischen Geschichte. Wien, 1893. 16), Fraknói (Magyarország és a Szentszék I. 11.) és Schünemann (Ungarn in der Missions- und Kirschenpolitik der sächsischen Kaiser. Deutsch-Ungarische Heimatsblätter. I. 70—71) Anasztázt és Asztrikot. Velük szemben mi Domonkost és Sebestyént nemcsak esztergomi érseknek, de még történeti személynek sem tartjuk. Domonkos ugyanis csupán az 1101 táján interpolált pannonhalmi oklevélen szerepel és Sebestyén is csak ott és Hartvik Szt István életrajzában. Ámde mi az interpolálás spiritus rector-ának is az életrajzot készítő Hartvikot tartjuk. Ezen az alapon Domonkos és Sebestyén létezését Hartvik fantáziájából származtatjuk. Anasztáz, Asztrik és Radla alakját viszont annyira elkülöníthetőnek látjuk, hogy őket önálló személyekként szerepeltetjük. Fölfogásunkat A magyarok és a kereszténység Géza fejedelem korában (Serédi I. 284), A pannonhalmi alapítólevél interpolálása [Levéltári Közlemények. XXXII. (1961)85] és A latin nyelvű történeti irodalom (186—189) c. tanulmányainkban indokoltuk meg. Bonipert és Mór püspökségéről SRH I. 125; az utóbbiról még uo. II. 357, 453. A kalocsai érsekség kialakulására vö. a föntebb mondottakat. Asztrik érsek bambergi szereplése Ss XVII. 635—6; György kalocsai érsek touli utazása Ss IV. 509. Szt Wolfgang, illetőleg Szt Adalbert és tanítványai (Radla, Anasztáz, Asztrik), továbbá a Szt Elek és Bonifác-apátság kultúrájára 1. az idézett életrajzokat, ill. irodalmat. Anasztáz érsek kritikája Ss IV. 547. Szt Gellért Deliberatio-ját kiadta Batthyány I.: Sancti Gerardi episcopi Chanadiensis scripta et acta. 1790; a művel többen foglalkoztak, így Karácsonyi i. m., Hajdú T.: Rendt. I. 381—97, Kühár FI: Szt Gellért Bakonybélben PSz 1927, 304—19, Ivánka E.: Szt Gellért Deliberatio-ja. Problémák és feladatok. Száz 1942, Bodor A.: Szt Gellért Deliberatiojának főforrása. Száz 1943, 173—227; Ibrányi F.: Szt Gellért teológiája. Serédi I. 493—556; vö. még Manitius II. 74—83; P. Lehmann: Zur Kenntniss des Dionysius Areopagita im Mittelalter. RB 1923, 81—97. Egyéb műveiről Szt Gellért Deliberatio-jában szólt: 258, 296, 133—4, 113; a halandók (pl. Porphyrius, Aristoteles, Platon) bölcseletéről s az azzal szemben állított égi bölcseletről uo. 53, 65—6, 84. A misztikus lelkületű idézet 155—6. 456-