Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet

II. Fejezet • A Regula elterjesztése és a nyugati keresztény kultúrközösség megteremtése a koraközépkorban

tora élére, aki a Rómától északkeletre fekvő Valeria tartomány egyik apátságát vezette addig, amíg a longobárdok pusztítása elől ő is Rómába nem menekült. Ö viszont annak az Equitiusnak volt a tanítványa, akit „abban a tartományban sok monostor atyja"-ként tiszteltek és követtek. A Monte Celio ezen két apátságának életformája azonban nem volt azonos. Amíg ugyanis a bencés bazilikás apátság vezetője, Valentianus Szt Benedek interpolált reguláját követte, addig a Szt András-monostor szerzetesei Valentius irányítása alatt a valeriai Equitius apát szokásai szerint éltek. Az ilyen „szokások" vagy ,,ordo"-k alapját nem egyetlen regula alkotta, hanem a mindenkori apát a helyi hagyomány, egyéni tapasztalatai s több regulából és aszketikus írásból szerzett tudománya alapján alakította ki azokat. A VI., túlnyomó részt a VII. s némileg még a VIII. század monostorainak életét is az így készített „regula mixta"-k irányították. Ennek következtében a kora középkor szerzetesi életének még korántsem volt oly határozott kerete, annyira lezárt formája, mint az azt követő korokban. így érthető, hogy ebben a szellemi, vallás-erkölcsi környezetben Szt Benedek regulája sem tudott „rend"-et alkotni, olyan egyéni jellegű „bencés" szerzetességet létesíteni, mint később Szt Bernát, Ferenc, Domonkos és Ignác rendszabálya. Szt Benedek regulájának hosszú időre volt szüksége, míg a „regula mixta"-k között kivívhatta vezető szerepét, illetőleg hogy átvehette egyeduralmát — azaz bencéssé tehette Nyugat szerzetességét. Ebben a fejlődési menetben Szt Benedek után kétségtelenül Nagy Szt Gergely pápa vitte a legfontosabb szerepet, aki — ha nem tartjuk is őt „bencés" pápának — a bencés eszme fejlesztése és a bencés szerzetesség kibontakoztatása terén rendkívül nagy hatással dolgozott. Éppen ezért életével s irodalmi, egyházkormánykormányzati és missziós tevékenységével kissé részletesebben kell foglalkoznunk. Nagy Szt Gergely az utolsó ó- és az első középkori pápa; a Schola cantorum s a „gregorián" ének és liturgia Gergely 540 körül gazdag nemes római családból származott. Klasszikus tanulmányai befejezése után közpályára lépett s azon gyorsan haladt előre. Alig múlt 30 éves, mikor Róma prefektusa, mintegy polgármestere lett. Ez a fényesen induló pálya azonban csakhamar elakadt, illetőleg váratlan fordulatot vett. Akárcsak egy századdal korábban Cassiodorus, Gergely is hamarosan rádöbbent hnzája tragikus helyzetére, annak jövőjét sötétnek.