Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet

V. Fejezet • A románkori bencés élet Magyarországon

vezetőket börtönbe vetette, mások fejét pedig — a rabszolgák jelével megbélyegezve — félig leborotváltatta. Ily körülmények közt érhető, hogy Oros apát rajta volt, hogy olyan urbáriumot készíttessen, mely a földesúr és népei jogait és kötelességeit világosan és részletezve tartalmazza. A művet IV. Béla király megbízásából az 1237—40. években Albeus mester, nyitrai kanonok készítette el s az mint királyi oklevél jelent meg. Albeus körüljárta az apátság falvait és birtokait (villáé — praedia) s pontosan följegyezte a különböző osztályok, illetőleg a névszerint megjelölt egyes családok helyzetét és kötelezettségeit. * Az eddigiekben monostoraink szorosabb, majd tágabb értelemben vett közösségének, famíliájának zárt és független, önellátásra berendezett életét szemléltettük. Szt Benedek, tudjuk, azt akarta, hogy a bencés monostor olyan vallásos irányzódású autonóm,, önálló családi ház legyen, melynek élén a testvérek által választott atya, apát áll, aki a Regula alapján, a testvérek véleményének meghallgatása után a legjobb belátása szerint irányítja annak vallás-erkölcsi és anyagi életét. Ez az elgondolás a maga teljességében természetesen a mi korunkban sem valósult meg. A következőkben - rámutatunk azokra a kapcsolatokra, melyek monostorainkat az egyházi és a világi hatalom képviselőivel kötötték össze. Monostoraink fejlődő kapcsolata Rómával; az apáti tekintély emelkedése A pápasággal kezdetben csak Pannonhalmának volt kapcsolata, mely Szt István rendelkezése következtében közvetlenül — nullo mediante — a szentszék joghatósága alá került. Az invesztitúra-harc eredményeként aztán Róma hatásköre folyton tágult. így a bencés II. Paschal 1102-ben Pannonhalmát Róma különleges védelmébe —- sub tuitione Romanae ecclesiae — vette s a XIII. század elején ugyanilyen helyzetben találjuk Somogyvárt és Kolozsmonostort is. Abban a korban, amikor egyrészt a pápaság erkölcsi tekintélye virágzott, másrészt a közhatalom sokszor gyönge volt, a szentszék védelme jelentette a legfőbb biztosítékot a monostorok anyagi és erkölcsi javai számára. Az volt a jogrend legfőbb őre, melynek támogatását nemcsak egyháziak, hanem sokszor még a királyok is igénybe vették. Az is világosan mutatja Róma 429-