Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet

V. Fejezet • A románkori bencés élet Magyarországon

zetségéből származtak, akik nemcsak azt az állást, hanem a vele kapcsolatos birtokokat is öröklik, „ameddig jók és hűségesek maradnak" a monostorhoz. Az apátsági birtokot ilyformán sajátjukká, öröklődő tulajdonukká tévő jobbágyokból alakul ki majd az egyházi nemesek, a predialisták hűbéres osztálya. A mezőgazdaság fejlesztése; a pénzgazdálkodás és kereskedelem erősödése A tipikusnak tartható pannonhalmi gazdálkodás különféle módjainak és formáinak áttekintése után megállapíthatjuk, hogy az — főleg korszakunk első felében — szinte kizárólag terménygazdálkodás volt, mely célját a szerzetesi közösség és az ahhoz tartozó népes família anyagi szükségleteinek kielégítésében látta. Ebben a vonatkozásban a Nyugatról (Olasz-, Német- és Franciaországból) jött idegen és a Nyugaton megfordult magyar bencések sok értékes indítást adtak a magyar gazdálkodásnak azáltal, hogy a saját kezelésű majorságaikban a termelés eszközeit fejlesztették, eredményeit növelték. Az erőteljes szőlőkultúra, a gyümölcs- és zöldségkertészet fölvirágoztatása, a trágyázás bizonyosfokú alkalmazása és az istállózás meghonosítása, a halgazdaság és méhészet fölkarolása nemcsak a monostoroknak volt érdeke, de a magyar gazdasági életnek is nyeresége. Ezen a minőségi eredményen kívül gondulnunk kell aztán a mennyiségire is, amit az ősi ugarok föltörése, az erdők irtása, és a mocsarak és nádasok kiszárítása által szerzett új mezőgazdasági területek jelentettek az országnak, illetőleg a lakosságnak. Az 1228-ból való egyik pannonhalmi oklevél említi, hogy az apátság népei éveken át irtották a zselizi erdőséget, s az így nyert területeket mezőgazdasági művelés alá fogták : „destruere et colere ceperunt". Apátságaink jövedelme mégsem volt kizárólagosan mezőgazdasági, termény-természetű. Említettük, hogy Oros apát megegyezett salai jobbágyaival, hogy azok bérletüket pondusban fizetik. Hasonló megállapodást kötött az 1230-as években a csere folytán szerzett Bogát jobbágyaival is. Ám a pénzgazdálkodás lényegesebb formáját, a jövedelmek bőségesebb forrását jelentették a különféle vámok. Már Szt István Pannonhalmának adományozta a pozsonyi vám bevételének 1 3 részét s az említett Bogáton is az apátságot illette a vásár jövedelme. Ebben a tekintetben összes monostoraink között mégis Garamszentbenedek vezetett, melynek alapítója, I. Géza 425-