Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet

V. Fejezet • A románkori bencés élet Magyarországon

eques-eknek, Albeus korában pedig jobagio equester-nek, azaz lovas jobbágyoknak hívták. A Pannonhalmához tartozó 492 jobbágy család közül sokan rabszolga, főleg lovas szolga-ősöktől származtak, kik időközben szabadságot nyertek, sokan pedig mint kisebb birtokú közszabad magyarok vagy külföldről bevándorolt telepesek, hospesek álltak az apátság szolgálatába, ahol meg­felelő munkakört és megélhetést találtak. Közülük, az apátság kisebb-nagyobb birtokain gazdálkodó jobbágyok közül kerültek ki a monostori társadalom tisztviselői, a gazdaságok helyi ve­zetői, mint az ispánok, tárnokok, poroszlók, hírnökök s az apát követei. Egyébként az egész osztálynak bizonyosfokú katonai és rend­őri színezete is volt. Ok őrizték az apát házát, illetőleg a monos­tort; mikor Oros apát várrá fejlesztett Pannonhalmát, ők alkot­ták annak várőrségét. A fegyveres lovas jobbágy ok, a ,,louasle­gen"-ek kísérték utazásain az apátot, az őt képviselő szerzete­seket, officiálisokat és követeket. Ok vették körül Oros apátot, mikor részt vett II. Endre szentföldi hadjáratain, s mikor szem­beszállt a Pannonhalmát ostromló tatár sereggel. Általában azonban nem volt szükség az apátsági família 22%-át kitevő jobbágyság fegyveres szolgálatára. Ezért voltak olyan jobbágyok is, akik megfelelő földbért vagy „ajándékot" fizettek birtokuk jövedelme fejében az apátságnak. A fejlődés­nek ezt a^ fokát látjuk az apátságnak a salai jobbágyokkal kötött azon megegyezéséből, melynek értelmében 20 kisholdas birto­kaikból 10 holdat jobbágyi szolgálataikért kaptak, a másik 10 holdért pedig évi 12, illetőleg 10 pondus bérletet fizettek. A pénzegységként szereplő márkát 4 fertó, 48 pondus, 192 gr ezüstnek vehetjük. Az viszont, aki sem szolgálni, sem bérletet fizetni nem akart, vagy nem tudott, megélhetése céljára csupán 5 holdat bírhatott az apátság területéből. A szerződésnek ez utóbbi pontja nyilvánvalóan mutatja, hogy a jobbágyok már bizonyosfokú tulajdonjogot formáltak a szolgálataik és szolgál­tatásaik fejében nemzedékeken keresztül használt birtokukhoz. Még világosabban látszik ez Oros apátnak a bogáti jobbágyokkal kötött szerződéséből, mely szerint a birtokokot a fiak, illetőleg a nemzetség férfi tagjai örökölték. Ezek hiányában — a leányo­kat megillető pénz, a „leánynegyed" kifizetése után — a birto­kok az apátságra szálltak vissza. Ennek, a nyugati társadalomban sokkal korábban és sokkal nagyobb mértékben kialakult örök-hűbéres intézménynek a nyomait szemlélhetjük végül Albeus mester azon megjegyzésé­ből, hogy Ibrahim és három hecsei társa az udvarispánok nem­424-

Next

/
Thumbnails
Contents