Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet

V. Fejezet • A románkori bencés élet Magyarországon

eques-eknek, Albeus korában pedig jobagio equester-nek, azaz lovas jobbágyoknak hívták. A Pannonhalmához tartozó 492 jobbágy család közül sokan rabszolga, főleg lovas szolga-ősöktől származtak, kik időközben szabadságot nyertek, sokan pedig mint kisebb birtokú közszabad magyarok vagy külföldről bevándorolt telepesek, hospesek álltak az apátság szolgálatába, ahol megfelelő munkakört és megélhetést találtak. Közülük, az apátság kisebb-nagyobb birtokain gazdálkodó jobbágyok közül kerültek ki a monostori társadalom tisztviselői, a gazdaságok helyi vezetői, mint az ispánok, tárnokok, poroszlók, hírnökök s az apát követei. Egyébként az egész osztálynak bizonyosfokú katonai és rendőri színezete is volt. Ok őrizték az apát házát, illetőleg a monostort; mikor Oros apát várrá fejlesztett Pannonhalmát, ők alkották annak várőrségét. A fegyveres lovas jobbágy ok, a ,,louaslegen"-ek kísérték utazásain az apátot, az őt képviselő szerzeteseket, officiálisokat és követeket. Ok vették körül Oros apátot, mikor részt vett II. Endre szentföldi hadjáratain, s mikor szembeszállt a Pannonhalmát ostromló tatár sereggel. Általában azonban nem volt szükség az apátsági família 22%-át kitevő jobbágyság fegyveres szolgálatára. Ezért voltak olyan jobbágyok is, akik megfelelő földbért vagy „ajándékot" fizettek birtokuk jövedelme fejében az apátságnak. A fejlődésnek ezt a^ fokát látjuk az apátságnak a salai jobbágyokkal kötött azon megegyezéséből, melynek értelmében 20 kisholdas birtokaikból 10 holdat jobbágyi szolgálataikért kaptak, a másik 10 holdért pedig évi 12, illetőleg 10 pondus bérletet fizettek. A pénzegységként szereplő márkát 4 fertó, 48 pondus, 192 gr ezüstnek vehetjük. Az viszont, aki sem szolgálni, sem bérletet fizetni nem akart, vagy nem tudott, megélhetése céljára csupán 5 holdat bírhatott az apátság területéből. A szerződésnek ez utóbbi pontja nyilvánvalóan mutatja, hogy a jobbágyok már bizonyosfokú tulajdonjogot formáltak a szolgálataik és szolgáltatásaik fejében nemzedékeken keresztül használt birtokukhoz. Még világosabban látszik ez Oros apátnak a bogáti jobbágyokkal kötött szerződéséből, mely szerint a birtokokot a fiak, illetőleg a nemzetség férfi tagjai örökölték. Ezek hiányában — a leányokat megillető pénz, a „leánynegyed" kifizetése után — a birtokok az apátságra szálltak vissza. Ennek, a nyugati társadalomban sokkal korábban és sokkal nagyobb mértékben kialakult örök-hűbéres intézménynek a nyomait szemlélhetjük végül Albeus mester azon megjegyzéséből, hogy Ibrahim és három hecsei társa az udvarispánok nem424-