Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet

V. Fejezet • A románkori bencés élet Magyarországon

az apátsági gazdaságok szállították. A XI. század végén Pannonhalmán 1300 juhot tartottak számon. Iparosaink nagyobb része azonban csak mellékesen foglalkozott mesterségével, főleg mikor hónapos munkáját a monostorban vagy valamelyik gazdaságban végezte. Egyébként a munkájáért kapott apátsági földön gazdálkodott s így látta el családját. A kézművesek közé számított, de valóságban házi munkát végző egyes családokkal kapcsolatban említhető meg a pannonhalmi és zselizszentjakabi kamarások, a pécsváradi vendég-, beteg- és szegényházban dolgozó szolgák s a szinte minden monostorban megtalálható harangozok tevékenysége is. A monostor gabona- és állatellátásának másik fontos forrása a bérlő társadalom volt. Itt mindenekelőtt azt a 300 udvarnokcsaládot kell említenünk, mely birtoka évi bérleteként — a föntebb jelzett robotszolgálatokon kívül — kb. 3 q búzát, rozsot és zabot, 12 tojást, í/

3 tyúkot, ludat, Vio kalácsot és V25 bárányt adott a monostornak. A sertéstenyésztés mellett földműveléssel is foglalkozó 300 zselizi család viszont V2 disznóval és 70—80 kg búzával rótta le évi adóját. A monostor jelentős halszükségletét a 105 salai, véneki és kanizsai halász család elégítette ki a Dunából, illetőleg a Tiszából; de volt több halastava is. Pannonhalma 10 márcadó háza bizonyára éppúgy foglalkozott méhészkedé'ssel, mint más apátságok olyan népei, akik viaszt és mézet tartoztak szállítani monostoruknak. Amint a márcadók mézsert, úgy az udvarnok és más családok árpa járandóságuk fejében árpasört készítettek. Ezen, bérletnek tekinthető szolgáltatásokon kívül a bevételek jelentős részét alkották a különféle „ajándékokmelyek szintén kötelező jellegűek voltak. Ezek közé tartozott az apátnak és kíséretének illő megvendégelése, ha az valamelyik falujába vagy birtokára érkezett. Bár jogilag ez évente többször is megtörténhetett, a 101 falu és birtok legtöbbjébe természetszerűleg egyszer sem juthatott el a pannonhalmi apát. Ezért a pécsváradi, somogyvári és szekszárdi apátságok példájára Pannonhalmán is az a gyakorlat alakult ki, hogy az egyes falvak vagy birtokok az évi apátlátogatás terhét egy harmadéves tinó s egy nagyobbszabású vendéglátáshoz szükséges lúd- és tyúk-, borés sörmennyiség beszolgáltatásával megváltották. A monostori királylátogatás, az apát- vagy ispánbeiktatás költségeihez szintén „ajándék" formájában járultak hozzá az egyes gazdaságok. Az „ajándékok" legnagyobb tételét a szolgaságból fölszabadult 102 libertinus és torló-család szolgáltatta, akik egykori uraik rendelkezése folytán évente (esetleg jótevőik halálozási évfor422-