Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet

V. Fejezet • A románkori bencés élet Magyarországon

XII. század végén kezdődő háromnyomásos művelési rendszerben is állandóan pihentették, azaz ugaron hagyták. A főmonostor ezen népességével szemben pár évtizeddel korábban, 1061-ben Zselizszentjakab 226 családdal rendelkezett, mely közül 90 adózó minister, 52 szőlő-, 19 föld-, 12 kézműves 26 halász, 6 pásztor, illetőleg kocsis, 5 molnár, 2—2 kertész és méhész volt, 9 pedig házi munkát végzett. A Szt László korát követő másfél század alatt Pannonhalma társadalmi és gazdasági ereje sokat fejlődött, jelentősen gyarapodott. A 25 falu vagy birtok száma (műveletlen területek föltörése, erdők fölgyújtással vagy vágással való irtása, mocsarak árkokkal történő lecsapolása által) 47-re emelkedett, s ott az 557 család helyett már 1580 élt. A lakosság számának ez a növekedése nem annyira a természetes szaporodásnak, mint sokkal inkább annak tulajdonítható, hogy idők folyamán telepítések által új családok kerültek a régiek mellé. De nemcsak a régi birtokok száma, illetőleg nagysága gyarapodott, hanem öröklés, adomány, csere és vásárlás útján 54 új birtokot is szereztek 735 családdal. Korszakunk végén, 1240 körül 101 helyen — túlnyomó részben Győr, Veszprém, Somogy és Pozsony megyében — kb. 400 ekényi szántóföldön 2315 család, kb. 9500 ember élt. Mivel a monostori birtokok közel sem alkottak összefüggő területet, hanem szétszórtan feküdtek, megvolt a törekvés azok lehető kikerekítésére. Oros 1207-ben (még mint tihanyi apát) konventjével egyetértve azért adott el egy birtokot, hogy annak árából előnyösebb helyen vásároljon egy másikat. A föntebbi adatok világosabban beszélnek, ha emlékezünk arra, hogy 1 eke föld 120 kis magyar, 65 katasztrális holdat s 3 telket, azaz „mansio"-t, 1 40 magyar holdas telek pedig 12 hektárt jelentett. Amikor tehát azt látjuk, hogy a pannonhalmi gazdaságban a XI. század végén 22,6, a tatárjárás előtt pedig 21,57 magyar hold, azaz 6,72, illetőleg 6,47 hektár jutott 1 családra, akkor igazoljuk azt az állítást, mely szerint a 20 holdas féltelek volt az a birtok, mely egy család energiáját igénybe is vette és szükségletét ki is elégítette. Ám ezek a számok csupán á középértéket mutatják, mert nyilvánvaló, hogy a sajátkezelésű uradalmi birtokokon aránylag sokkal kisebb számú szolgacsalád vagy cselédség élt, mint azokon, melyeket bérbe adott népeinek az apátság s a halász, kanász vagy kézműves családok is kisebb területeken gazdálkodhattak, mint a hivatásos földművelők. De összehasonlításként érdemes azt is megjegyeznünk, hogy amíg a IX. században a francia St Germain 580, a belga St Ber25' 419