Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet

V. Fejezet • A románkori bencés élet Magyarországon

nunk kell, hogy ha az arányok általában alkalmazhatók is apátságainkra, a méretek már kevésbé, mert Pannonhalma a királyi apátságok közt is vezető szerepet játszott, a legtöbb nemzetségi monostort pedig messze fölülmúlta. Ez utóbbiak közül nem egy igen szerény, szegényes körülmények között élt. Az apátsági népek társadalmának jogi állását két szempontból kell néznünk. Magánjogilag mindnyájan függő helyzetben voltak, mert valamennyien az apátság földjein gazdálkodtak, azon éltek s ezért a monostornak meghatározott szolgálatokkal vagy szolgáltatásokkal tartoztak. Ilyen értelemben a különféle rendű és rangú emberek egyaránt az apátság famíliájának tagjai voltak. Közjogilag viszont lényeges különbségeket látunk közöttük. Az apátság már kezdetben is kapott és később is szerzett rabszolgákat (servi), akik maguk is, leszármazóik is a monostor tulajdonai voltak, akik a monostor saját kezelésében tartott szántóföldjein, szőlőiben és állattenyésztésében dolgoztak s ezért megfelelő ellátásban részesültek. Voltak aztán szabadosok (libertini), akiket egykori tulajdonosaik azzal a föltétellel szabadítottak föl, hogy meghatározott szolgáltatásokat teljesítsenek a monostornak. A família tekintélyes része azonban szabadokból (liberi) állott, akik a monostor földjein önállóan gazdálkodtak s ezért bizonyos szolgálatot végeztek vagy különféle terményadót fizettek az apátságnak. Eredetüket tekintve nagyobb részük szolga ősök fölszabadult ivadéka volt, más részük pedig azon szegényebb magyar közszabadok közül került ki, akik az apátság birtokaira települtek, hogy ott könnyebb és biztonságosabb megélhetést, illetőleg előkelőbb életmódot biztosítsanak maguknak. A legnagyobb különbség az volt, hogy míg az első két csoport a birtokhoz tartozott, a harmadik szabadon költözhetett el onnét. Pannonhalma famíliájához Szt László korában 557 család vagy ház (mansio) tartozott, ami 4,1 tagú családot számítva kb. 2300 lelket jelentett. Ezen társadalom élén a bérlő jellegű 131 szabad minister-család állott, kiket a 138 családot kitevő kézműves-iparos réteg követett. A földművelést és állattenyésztést a 140 szántó, 88 vincellér, 30 kanász és 30 halász szolgacsalád végezte. Ez, a 25 faluban vagy birtokon élő 557 család az apátság kb. 100 ekényi, azaz 867, illetőleg 1600 ölével számított 12 000 régi kis magyar, 6500 mai katasztrális hold szántóföldjén élt és gazdálkodott. Így egy családra átlag kb. 22,6 magyar, 12 katasztrális hold jutott, melynek V3 részét még a 418-