Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet

V. Fejezet • A románkori bencés élet Magyarországon

ket is. Amint tehát az ő hivatása, hogy mindnyájatokért munkálkodjék, úgy ti is a legnagyobb igyekezettel tartoztok őérette dolgozni." Ezt az elvet Szt István s az ő példáját követő királyok és főurak bencés vonatkozásban úgy valósították meg a feudalizmus korában, hogy a szerzetesi közösség megélhetését biztosító földbirtokot és egyéb jövedelmeket bocsátottak a monostorok rendelkezésére. Ezek a birtokok természetesen nemcsak földet jelentettek, hanem a legtágabb értelemben vett „fundus instructus"-t, melyhez a műveléshez szükséges szerszámokon és állatokon kívül megfelelő létszámú és foglalkozású személyzet is tartozott. Ezek a monostorhoz tartozó emberek alkották annak „familia"-ját, családját, a különböző rendű és rangú cselédségét. Monostori birtokaink nagyságát és az azokon élő és dolgozó népesség számát nehéz volna megközelítő pontossággal is meghatározni. A legtöbb apátságnak ugyanis még alapítólevelét sem ismerjük s a későbbi oklevelek is csak egy-egy részletre adnak fölvilágosítást, másrészt az alapító és egyéb oklevelek is legtöbbször csak általánosságban írták körül az egyes birtokokat s a rajtuk élő családok számát sem közlik rendszeresen. A tihanyi és a zselizszentjakabi monostornak az alapító király, illetőleg ispán 20 eke földet adományozott, Géza király pedig állítólag 200 ekényi földbirtokkal látta el Garamszentbenedeket a XI. század második felében. A pannonhalmi bazilika fölszentelésekor, 1002-ben 8—9 falut kapott. Az egyes birtokok (praedia) nagyságát vagy falvak (villae) területét azonban ritkán határozták meg még ekemértékben is. A legtöbbször csak az ott talált kutak, erek, patakok, folyók s egyéb vizek, dombok, utak, fák vagy kövek megnevezésével jelölték meg azok határait, mely nevek viszont idők folyamán nemegyszer megváltoztak vagy el is tűntek. Am a szőlők, erdők, nádasok, rétek és legelők nagyságát még így sem írták körül. Mindezek ellenére mégis kellő fogalmat alkothatunk magunknak a monostori birtokok és népek gazdasági és társadalmi életéről, ha szemügyre vesszük azokat az adatokat, melyek Pannonhalmára vonatkoznak s gazdaságának és társadalmának nemcsak szerkezetét és működését, hanem fejlődését is megvilágítják. A Szt László-kori összeírást kb. másfél század múltán követő részletes középkori urbárium, az Albeus-féle oklevél (1237—1240) ugyanis a középkori magyar gazdaság- és társadalomtörténet legértékesebb, legbőségesebb forrása. Ezen adatok és viszonyok szemlélése folyamán azonban tud27 Szent Benedek fiainak I. 417