Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet

V. Fejezet • A románkori bencés élet Magyarországon

Pannonhalmán 1201-ben Márton mint „hospitalaris magister" irányította a vendég-, a szegény- és a kórház (a hotel és az ispita) ügyeit. 1226-ban Oros apát konventjével egyetértve meg­határozott birtokok jövedelmét kizárólag a szegények és bete­gek ellátására — usibus infirmorum et pauperum — kötötte le s ezt a rendelkezését a királlyal, a következő évben pedig a pápával is megerősíttette. Hogy a vendéglátásnak és a szegény­s beteggondozásnak szervezett intézményei voltak monosto­rainkban, azt a pécsváradi hamis alapítólevél is bizonyítja. Ha nem is éppen Szt István idejére, korunkra jellemző az a rész­lete, mely szerint az alapító szent király a pécsváradi utas és zarándok vendégek kiszolgálására 3, a szegények számára 4, a kórházzal kapcsolatos fürdő ellátására 6 szolgát rendelt. Ha­sonló viszonyokra utal III. Ince pápának az az 1198-ban írt le­vele, mely szerint a Bánmonostorba betérő vendégek és szegé­nyek mindig megfelelő támogatást találtak. II. Endre viszont abban az oklevelében, melyben 1208-ban megerősítette a lé­bényi monostor alapítólevelét, a hídvámok alól mentesítette az apátságnak mindazon élelmiszer- és borszállítmányait, melye­ket ,,a vendégek és szegények napi használatára" Győrön ke­resztül vittek. Saját és világi betegeik orvoslására általában a természetes -gyógymódokat alkalmazták. A hűléses betegségek leküzdését jórészt a meleg fürdőktől várták, amire az évszázados tapaszta­lat tanította őket. Ezért értékelték annyira a meleg forrásokat, a hévizeket. Mint szláv neve mutatja, a tapolcai apátság kez­dettől fogva híres volt hévízéről. Garamszentbenedek alapítása óta birtokos volt a savanyúvizes Fenyősavnicza és a melegvizű Tepla patak mentén. Ez utóbbi partján feküdtek teplai és tepli­czai birtokai. De a szkalkai bencések is fölismerték azt a kin­cset, amit Trencséntepla meleg forrásai jelentettek számukra s azt igyekeztek is hasznosítani. A zobori apátság szintén meg­szerezte magának a híres pöstyéni források egyik ágát s 1112­ben már a bajmóci — tán szénsavas — „fervidus fons" is annak tulajdonában volt. Meleg források hiányában kádfürdőket, fürdőházakat igye­keztek építeni s a betegek rendelkezésére bocsátani. Ebben is követték a Regula XXXVI. fejezetének rendelkezését, mely szerint a meleg „fürdők használatát annyiszor tegyék lehetővé a betegeknek, ahányszor csak javukra válik — az egészsége­seknek, főleg pedig az ifjaknak azonban csak ritkábban enged­jék meg". Ezeknek a monostori fürdőknek a létezését okleve­leink odavetett megjegyzései igazolják. Zselizszentjakab már 414-

Next

/
Thumbnails
Contents