Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet

V. Fejezet • A románkori bencés élet Magyarországon

gyulafehérvári műhelyben dolgozott, később pedig megismerkedett több olasz és francia iskola munkásságával is. Az Űr Jézus hajának és szakállának finom kidolgozásában azt a kalligrafikus stílt követte, melynek St Gilles, Moissac, Autun volt az otthona. Lehet, hogy ugyanő faragta a királynak és a királynénak azt az ülő szobrát is, melyek a főapszis középső mezejének vakárkádjai alá kerültek. Fejlettebb technikát, mozgalmasabb ábrázolást találunk annak a trónoló királynak az alakján, kinek a testét boglárral összekapcsolt fodros palást takarja. De jól sikerült Szt Györgynek és a királynak az ülő szobra is, melyek az északi szentély vakárkádjai alatt láthatók. Legélénkebb s ezért legkésőbb készült szobornak tarthatjuk azt, mely az ifjú királyt liliomos jogarral ábrázolja. Valószínűleg volt a jáki műhelynek olyan tagja, aki oroszlánfaragásra specializálta magát. Föltűnő ugyanis a templom falaira állított oroszlánok nagy száma. így a főkapu két szélső oszlopát éppúgy két „kapu-oroszlán" tartja, mint a főapszis középső ablakának két oszlopát. Rajtuk kívül a két torony nyugati falán is látunk egy-egy oroszlánt s az északi apszis középső ablaka mellett szintén van egy-egy befelé néző oroszlán. Ezek mellett az önálló szobrok mellett még Jákon is nagy azoknak a plasztikus műveknek a száma, melyek nincsenek teljesen körülfaragva, s amelyek még lényeges kapcsolatban állnak a fallal, az építészettel. Ilyen a főkapu domborműves csoportja; az ívmezőben az Űr Jézus két angyal között látható; attól balra a Kisjézust tartó Madonnát, jobbról pedig az oroszlánnal küzdő Sámsont ábrázolták. A déli kapu ívmezőjébe az Isten Báránya plasztikus alakja került, gyámköveken viszont különféle emberi formákat faragtak ki. Közülük külön megemlítjük a kegyúri karzat közepe alatt, illetőleg az északi szentély külső falán elhelyezett mezítelen ifjú alakját. A díszítő és az alakos szobrászat alkotásait összehasonlítva, világosan láthatjuk, hogy az előbbi téren hosszabb gyakorlattal rendelkeztek a művészek s így sikerültebb alkotásokat hoztak létre. A figurális szobrok révén viszont több gondolatot tudtak kifejezni s azok nemcsak a szem gyönyörködtetésére, hanem a lélek vallás-erkölcsi gazdagítására is szolgáltak. A pompás főkapu egyrészt ugyan elkápráztatja a szemlélőt, másrészt azonban megérezteti a hívővel a bazilikában lakozó Úr fölségét, a „Maiestas Domini"-t. Az apostolok úgy veszik körül az Úr Jézust, mint a fejedelmek vagy főurak a királyt — a domborművön pedig már angyalai között ül a megdicsőült Istenember. 404-