Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet

V. Fejezet • A románkori bencés élet Magyarországon

helyet a különféle műhelyek, gazdasági épületek és raktárak, a belsőben állhatott az apát háza, a vendégek fogadója, a betegek és szegények ispitája, a konyha és sütöde épülete, a fürdő. A konvent otthona, a „claustrum" Pannonhalmán is a bazilika déli falához kapcsolódott. A szokásos négyszögletes udvart a keresztfolyosó, a kerengő vette körül, melynek faragott kövekkel keretezett apró ablakai és ajtói a kis udvarra néztek. A templommal érintkező északi oldalt kivéve, erre a folyosóra nyíltak, illetőleg erre épültek a különböző helyiségek. A nyugati oldalon volt a bejárat s ott helyezték el az iskolát és a scriptoriumot, a könyv-, levél- és kincstárral együtt a sekrestyét. A keleti oldalra került a káptalan, a hálóterem s a betegek otthona, a délire pedig az ebédlő és a melegedő s talán a noviciátus. Az azóta gótikus stílusban renovált kerengő román állagából két díszes kapuzat, oszlop- és ívrészletek maradtak korunkra. Az ablakok még korszerűen kicsinyek, s ezért a folyosók és a termek homályosak, sötétek voltak. így érthető Oros apát intézkedése, aki meghatározott jövedelmeket rendelt a monostor éjjeli és nappali világítására. Apátsági templomaink építkezése és kőfaragása Templomépítészetünk formája és díszítése tekintetében szintén nyugati mintákat követtek a magyar bencések, melyeken aztán egyéni módosításokat alkalmaztak. A kezdetet jelentő XI. században majdnem kizárólagosan a lombard hatás érvényesült, de a XII. század alkotásain már szerkezetben és díszítésben egyaránt láthatók délfrancia, provencei hatások is. Az így kifejlett és sok vonatkozásban egyénivé, magyarrá alakult román képzőművészetünk virágzását a XIII. század első felében szemlélhetjük. Miután román művészetünk ideológiai és technikai fölfogását a III. fejezetben már jellemeztük, a következőkben inkább a sajátságosan magyar vonásokat fogjuk kidomborítani. Bevezetőben először itt is általános képet igyekszünk rajzolni, s az egyes kiválóbb, főleg a ránk maradt emlékeinket csak azután ismertetjük. Apátsági templomaink a XI. században általában még csak egyapsziszos, keletelt bazilikákként épültek, ha egyeseknek, mint a pannonhalminak, a pécsváradinak, a tihanyinak 3 hajója is volt. A későbbiek viszont már nagyobbrészt 3 hajóval és 3 apszisszal készültek, melyekben a főhajó magasabb és rendszerint kétszer olyan széles volt, mint a mellékhajó. A három apszis 392-