Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet

V. Fejezet • A románkori bencés élet Magyarországon

apátságba, ahol az ünnepi istentiszteletet a közben érsekké lett Dezső tartotta. A béke áldásáról tartott prédikációjával az ér­sek annyira meghatotta a királyt, hogy az nagy dologra határozta el magát. Az istentisztelet után a püspökök és apátok kivéte­lével mindenkit kiküldött a templomból s a főpapok előtt lebo­rulva megvallotta, hogy bűnt követett el, amikor a törvénye­sen megkoronázott király országát elfoglalta és megígérte, hogy az országot visszaadja Salamonnak, hogy azt a koronával együtt jogosan birtokolja, ő pedig megelégszik a hercegséggel. Terve megvalósítását a követek és a hamarosan bekövetkezett halála akadályozta meg. Ám Gézának sem ez az elhatározása, sem halála nem oldotta meg a súlyos közjogi problémát. Utána sem került sor Salamon rehabilitálására, hanem László lépett bátyja helyére s vette át az ország kormányzását. Ezt a tényt szerzőnk is közölte, de meg­jegyezte, hogy bár Lászlónak semmi joga sem volt a király­ságra, Magyarország nemesei mégis őt kívánták uralkodójuknak, így tehát nem jogosan, de tényleg László lett az ország veze­tője, aki csupán királyi ellátást volt hajlandó biztosítani Sala­monnak, uralmát azonban nem akarta vele megosztani. Ezek között a körülmények között szerzőnkre még egy föladat hárult. Érezte, hogy a szerencsétlen s meggyőződése szerint igazságtalanul járt Salamon történetét nem fejezheti be ily szo­morú akkorddal. Ezt annál inkább is érezte, mert Pannonhal­mán az ő korában is elvenen élt annak tudata, hogy miróti ha­lastavukat és birtokukat Salamon nagylelkűségének köszönhe­tik. Ezért kötelességének tartotta, hogy Salamon történetéhez egy költött epilógust függesszen. Ebben az előadásban olvassuk, hogy a sok csapást szenvedett Salamon szíve töredelmével és engesztelni kész lelkületével Is­tenhez fordult s szerzetesi ruhát öltve élete hátralévő részét zarándoklásban és imádságban, böjtölésben és virrasztásban, önmegtagadási és ájtatossági gyakorlatokban töltötte. Aki ko­rábban a földi javakért küzdött, az végül csak a mennyeiekre törekedett. Bencés ruhájában egyszer még megjelent Fehér­várott s a Szt Lászlótól alamizsnát kérő szegények közé állt. Mire azonban a király magához hívhatta volna, már eltűnt s többé nem is látták Magyarországon. Ilyen élet után halt meg Polában s ott is temették el. Hasonlóan hangulatos mesét költött szerzőnk Salamon felesé­géről, a pápák által kiközösített IV. Henrik nővéréről is. El­mondotta, hogy férje bukása után a királyné Admontban élt és onnét támogatta s oda hívogatta nélkülöző férjét. Midőn az­386-

Next

/
Thumbnails
Contents