Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet

V. Fejezet • A románkori bencés élet Magyarországon

aki megvetette a világ csábító dicsőségét s az igazságosság szigorát az irgalmasság szelídségével mérsékelte, s arra törekedett, hogy inkább szeressék, mintsem féljenek tőle, aki tudta, hogy hivatása teljesítéséért szigorú számadással tartozik Istennek s ezért az országlást sokkal inkább tehernek érezte, mint megtisztelésnek — a Regula apátképének legjellegzetesebb vonásait ismerhetjük föl. A király külső leírásában bizonyára a híres sequentia-író, Wipo II. Konrád-, és hersfeldi Lambert III. Henrikéletrajza gyakorolt rá hatást. Ezek mellett a művek mellett azonban magyar történetet is tanulmányozott szerzőnk — minden bizonnyal a Pannonhalmán talált Chronica Hungarorum-ot. Ennek nyomán dicsérte hőse atyjának, Béla királynak eredményekben gazdag uralmát s bátyjának, Gézának erkölcsi nagyságát. Ugyaninnét származtatjuk azt a fölfogását is, melynek értelmében a Salamon királlyal folytatott harcok miatt Lászlót mint megtért és bocsánatot nyert „bűnöst" — delinquentem — szerepeltette a Pray Kódex számára készített miséjében, s amivel megegyezően azt írta legendájában, hogy Géza is a szentség érdemével és dicsőségével ragyoghatna, ha nem lett volna közte és Salamon király között az a testvéri viszálykodás. Ám a szerzőnek mégsem az volt a célja, hogy megrajzolja László király történeti alakját. Ezért az erélyes államférfiú és a diadalmas hadvezér vonásait alig fedezhetjük föl legendánk képén. Csupán „Isten választott j á"-t, a „kegyes király"-t ábrázolta, aki a Földön „rector"-a volt, az Égben pedig „protector"-a lett az Isten felé törekvő magyar népének. A közben említett történeti események — a besenyő, illetőleg a kun támadás, a cseh hadjárat, a szentföldi út terve — szintén ennek illusztrálását szolgálták. Akkor és ott szerkesztik a „Nemzeti Króniká"-t is, az elveszett teljes és összefoglaló magyar történetet Az eddigiek során láttuk, hogy a pannonhalmi történetírás a XII. század elején már másfélszázados múltra tekinthetett viszsza s ennek alapján nemcsak legendáink, hanem történeti alkotásaink nagyobb részét is sajátjának vallhatta. Ezt figyelembe véve nem lepődhetünk meg azon, hogy a század 10-es éveiben ugyancsak pannonhalmi bencés vállalkozott arra, hogy megvalósítsa Anonymus egykori tervét, hogy az addig létrejött művek alapján elkészítse az első teljes és összefoglaló magyar történetet. Sajnos, ez a mű — melyet a következőkben Nemzeti Kró382-