Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet

V. Fejezet • A románkori bencés élet Magyarországon

és László herceg, jogtalanul fosztotta meg őt trónjától és jogtalanul vette azt birtokába. A koronázás közjogi jelentőségének növekedésével a XII. század eleje óta ez az erkölcsi ítélet folyton kedvezőbbé vált Salamon számára s mindig hátrányosabb lett Géza és László részére. Bár ennek a jórészt helytelen véleményváltozásnak az okozója Hartvik, illetőleg Könyves Kálmán volt, történetíróink nem kímélték Kálmán és fia személyét sem. Az Álmost és az ártatlan Bélát megvakító Kálmánról megjegyezték, hogy uralkodása alatt ,,sok rossz történt", II. Istvánt pedig szinte általánosságban jellemezték azzal, hogy egész életén át „sok rosszat cselekedett". Saját koruk uralkodóiról aránylag szűkszavúan nyilatkoztak. II. Béla idejéből csupán az Álmos és Béla megvakításának megbosszulását és az orosz Eufémia törvénytelen fiának, a trónkövetelő Borichnak a próbálkozásait jegyezték föl. II. Géza uralkodása alatt a német háború, majd a II: keresztes had átvonulása, illetőleg a hozzá csatlakozott Borich újabb sikertelen kísérlete kötötte le figyelmüket. III. Isvánnal kapcsolatban megírták, hogy kezdetben két nagybátyja — László és István — tette kétessé uralmát s csak a velük szemben folytatott eredményes harcok után vehette birtokába királyságát. Hogy ezek, a korábbi tradíciót oly sokban módosító, a XII. század fölfogásának megfelelő átdolgozások, valamint a saját korukra vonatkozó följegyzések mily krónikákban jelentek meg, nehéz volna megmondani, hisz eredeti formájában egyetlen ilyen mű sem maradt korunkra. Ennek ellenére mégis azt véljük, hogy a legfontosabb mű az a Chronica Hungarorum volt, melyet már a XI. század közepe táján kezdtek szerkeszteni és Szt László korában folytattak. Ügy látszik, a különböző uralkodók alatt különböző mentalitással készült ezen f öl jegyzéseket III. István uralkodása alatt (1162—72) egységes szellemben és egységes stílusban összedolgozták s így nyerte a XI. és XII. századi történetünket tartalmazó Chronica Hungarorum végső alakját Pannonhalmán. Három-négy évtizeddel később ebből a műből készítette a Pray Kódex szerkesztője Pannonhalmán azokat a történeti följegyzéseket, melyek a magyar történetírás ránk maradt legrégibb emlékei. De ugyanebből a forrásból merített a XIV. század közepén a Képes Krónika szerzője és Mügeln Henrik német lovag is, mikor közvetlen elődje művét bővítette. A Chronica Hungarorum nevét a két említett mű után készült Zágrábi Krónika tartotta fönn számunkra. 375-