Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet

V. Fejezet • A románkori bencés élet Magyarországon

azt hatálytalanították; én viszont a harmadot. . . mostantól fogva teljességgel (Pannonhalmának) adatom." Ily körülmények közt érthető, hogy a Szt László korában erőre kapott bencés történetírás nem fejlődött, hanem inkább hanyatlott. Készültek ugyan följegyzések Kálmán és Álmos viszály kodásáról, a keresztesek átvonulásáról, Kálmán és István hadjáratairól, de aligha akadt történetíró, aki Kálmán s még kevésbé fiát magasztalta s uralmát akárcsak érdeme szerint is megörökítette volna. A XII. század három első tizedének írástudói inkább a dicső múlt történetének tanulmányozásával, mint a szomorú jelen eseményeinek megírásával foglalkoztak. Újabb virágzás az Álmos-ág uralma idején; a Chronica Hungarorum befejezése Történetírásunk újabb virágzása az Álmos-ág 1131-ben történt uralomra jutásával kezdődött s kb. négy évtizeden át tartott. Az előző kor nyomasztó hatása alól fölszabadult historikusok friss érdeklődéssel és lendületes erővel fordultak a X. és XI. század története felé, annak tradícióját újabb jelenetekkel gazdagították és újabb színekkel ékesítették. Alkotásaikon nyilván látható a törekvés, hogy nemcsak a saját koruk, a XII. század, hanem az előző korszak szereplőit és eseményeit is saját eszményeik és érdekeik szerint akarták ábrázolni. Az érdeklődés előterében továbbra is Szt István állott, kinek történeti alakját már szinte eszmévé finomították. Ők már azt írták, hogy Vajkot a dicsőséges emlékű prágai püspök, Szt Adalbert keresztelte meg s a buzgó Szt István személyesen is hirdette az evangéliumot. Azt az árnyékot, melyet unokaöccsének, a későbbi királyok ősének, Vazulnak a megvakítása vetett emlékére, úgy igyekeztek eltávolítani, hogy a vakítás ódiumát német feleségére, Gizellára hárították, akit a kegyetlen Péter király nővére, illetőleg nagynénje gyanánt szerepeltettek. Egyébként azonban már Vazult sem tekintették királyaink ősének. Előadásuk szerint Endre, Béla és Levente nem Vazul pogány módra kötött — tehát érvénytelen — házasságából származtak, hanem testvérének, Szár Lászlónak a fiai voltak. Még inkább elhajlottak történetíróink a XI. századi helyes tradíciótól Salamon, illetőleg Géza és Szt László személyének és uralmának erkölcsi és jogi megítélésében. Mivel Hartvik művéből úgy tudták, hogy a királyi méltóság és hatalom forrása és alapja a koronázás, ennek következtében azt tartották, hogy a megkoronázott Salamonnal szemben jogtalanul lépett föl Géza 374-