Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet

V. Fejezet • A románkori bencés élet Magyarországon

toknak, hogy sérelmeik orvoslása céljából a Szentszékhez forduljanak. Hasonló helyzetbe került 1100 körül Péter pannonhalmi apát, mikor kolostorának Szt Istvántól származó somogyi tized jogát Máté veszprémi püspök kétségbevonta. Minden bizonnyal a már kellő tapasztalatokkal rendelkező Hartvik adta a gondolatot Péternek a tizedjogukat tán csak homályosan tartalmazó pannonhalmi alapítólevél megfelelő átdolgozására, minek alapján az ügy az ő közbelépésére békés elintézést is nyert. Az interpoláció legjellegzetesebb kifejezései ugyanis abból az Othlo-féle Szt Bonifác-életrajzból valók, melyet műve megalkotásában Hartvik is hasznosított, s amely kifejezések éppen a fuldai tized jogokat védelmezték; Föltűnő jelenség továbbá, hogy ezzel az interpolációval szerves kapcsolatba hozható Hartvik legendájának az a része, mely hangsúlyozza, hogy Pannonhalmát azért nevezték „Szent hegy"nek, mert Szt Márton egykor oda járt föl imádkozni s a szerző azt is megírta, hogy Szt István a legyőzött somogyiak minden, még gyermektizedét is Szt Márton pannonhalmi monostorának ajándékozta. S az is jelentős mozzanat, hogy a szintén pannonhalmi származású Szt László- és a Nagyobb Szt Gellért-legendában is látható a Szt Bonifác-életrajz hatása s az előbbiben még hersfeldi Lambert történetének ismerete is. A mondottak alapján lehet arra gondolni, hogy az egykori hersfeldi szerzetes, majd apát, Hartvik — akárcsak apátelődje, Ruothard — lemondott főpapi méltóságáról s a pannonhalmi bencések között fejezte be életét. így örökölhette meg Pannonhalma Hartvik Németországból magával hozott könyveit. Történetírásunk és a Kálmán-ellenes közhangulat A bel- és külpolitikában elért eredményei alapján a magyar utókor méltán számította legnagyobb uralkodói közé Kálmánt, kortársai azonban kevésbé lelkesedtek iránta. Nagy szellemi képességei, nem tudták pótolni testi fogyatkozásait, amik károsan hatottak jelleme és kedélye alakulására. A külsőleg csúnya király nem tudott vonzó jelenség lenni, nem tudta megszerettetni magát sem családja, sem népe részéről. A szicíliai asszony halála után 1107-ben elvett második felesége, az orosz Eufémia megcsalta, s ezért a király elűzte magától. De öccsével, Álmos herceggel — aki pedig bizonyára nemcsak Szt Lászlónak, hanem a magyarság nagyobb részének is kedvence volt — sem értették meg egymást. Sorozatos ellenségeskedések után az elkeseredett 372-