Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet

V. Fejezet • A románkori bencés élet Magyarországon

a magyar államhatalom birtokosa századokon át csak az lehetett, akit Szilveszter pápa koronájával királlyá koronáztak. A „Szent Korona-tan" mellett egy másik magyar köz-, illetőleg egyházjogi specialitás, az „Apostoli Királyság" eszméje alapját is Hartvik püspök vetette meg. Az erre vonatkozó fölfogását és annak indítékait a következőkben foglalhatjuk össze. A századokon át kifejlett gyakorlat szerint az uralkodók nemcsak polgári, állami, hanem egyházi vonatkozásban is kormányozták népüket. Ennek megfelelően gyakran részt vettek, sőt elnököltek az egyházi törvényeket hozó zsinatokon, s legtöbbször ők töltötték be a különböző főpapi állásokat is. Ezzel, az Egyházra nézve méltatlan és sokszor oly káros gyakorlattal szemben lépett föl VII. Gergely pápa s az Egyház autonómiája érdekében indította meg az invesztitúra-harcot, mely szinte félszázadon át tartott. Tudjuk, hogy Hartvik hersfeldi apát és magdeburgi érsek korában a régi fölfogás hívének vallotta magát s ezen nem változtatott Magyarországon sem. Nemcsak László pápaellenes politikáját támogatta, hanem a magyar királyok Szt István óta gyakorolt egyházkormányzati joghatóságát is védeni törekedett. Javában folyt már az invesztitúra-harc, amikor Hartvik azt írta legendájában, hogy amint II. Szilveszter pápa Asztrik apáttól értesült István magyar fejedelem hithirdető buzgóságáról, így szólt: „Én csak apostoli férfiú vagyok, de ő valóban Krisztus apostola . . . Ezért reá hagyjuk, hogy egyházát és népét az isteni kegyelem irányítása szerint mindkét — egyházi és világi — jogon igazgassa." Ezzel a kijelentéssel Hartvik külön pápai kiváltságra, privilégiumra igyekezett visszavezetni a magyar királyok egyházkormányzati jogát, amire pedig Szt István korában még nem volt szükség. Bár Kálmán király 1106-ban ennek ellenére kénytelen volt lemondani főpapkinevező jogáról, III. Ince pápa pedig kifejezetten elvetette az eléje terjesztett Hartvik-féle szöveg „utroque jure" szavait — az apostoli királyság egyházjogi fikciója a „rex et apostolus" és a „rex apostolicus" kifejezésekben mégis egészen korunkig fönnmaradt s királyaink rajta voltak, hogy ezekből a címekből tényleges egyházjogi előnyöket kovácsoljanak maguknak. 370-