Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet

V. Fejezet • A románkori bencés élet Magyarországon

Hartvik német bencés szerzetes, apát, érsek, majd győri püspök, László és Kálmán diplomatája Könyves Kálmán korának másik nagy írója, Szt István har­madik legendájának szerzője Hartvik bencés győri püspök volt, akinek jelentős egyéniségét és működését kissé részletesebben kell ismertetnünk. Az 1030 körül született Hartvik gyermekkorában került az egyik legkiválóbb német kolostorba, Hersfeldbe, melynek nö­vendéke, majd szerzetese, végül apátja lett. A II. és a III. feje­zetben említettük már, hogy a VIII. század közepén alapított apátságot Nagy Károly különleges kedvezésekben részesítette, 968-ban pedig — Fulda mintájára — a pápa a szentszék közvet­len joghatósága alá vette. A XI. század elején Szt Gotthárd, két évtizeddel később pedig a birodalom reformapátja, Szt Poppo akarta aszketikus szellemben átszervezni a monostori közösség életét, az mégis továbbra is a karoling kor kulturális színezetét viselte magán. A század 70-es éveiben jegyezte föl Hersfeld kiváló történetírója, Lambert, hogy Meginher apát (1035—59) komoly és tudós szerzetes volt, kinek az élete meg­egyezett tanításával, s aki nagy gondot fordított a kolostor isko­lájára. Utódja, Ruothard, Korvey éléről került Hersfeld apáti székébe (1059—72). Lambert szerint a világi ügyekben jelesen működött ugyan, de lelkiekben csak közepesen. Ennek ellenére olyan műveltséggel rendelkezett, hogy beszédei alaki és tartalmi szempontból egyaránt kiváltak. Élete utolsó egy-két évét vissza­vonultan töltötte; a lemondása által megüresedett apáti székbe 1072-ben Hartvik került. Hartvik tehát a jámbor Meginher tanítványa s a művelt Ruothard szerzetese volt. így elhihetjük élete végén tett kijelen­tését, hogy Priscianus klasszikus tudományát ifjúságában telje­sen elsajátította. Lelkület szempontjából azonban Ruothardhoz állott közelebb. A szerzetesi és egyházi reform erősebb hullámai Hartvik apát­sága idején érték el Németországot. Bár Hirsau erőteljes propa­gandát fejtett ki Cluny eszméi mellett, Hartvik és szerzetesei szembe helyezkedtek az új irányzattal. Miután hasonló szellem­ben nyilatkozott az általuk megkérdezett Montecassi.no, a hers­feldiek továbbra is kitartottak régi életformájuk mellett. Ugyan­ezekben az években indult meg az invesztitúra-harc is, hogy a pápaság fölszabadítsa az egyházat az alól a nyomasztó gyámko­dás alól, melyet az uralkodók, főleg a német császárok gyakorol­tak fölötte. A német főpapok jórésze s a szász és thüringiai ve­366-

Next

/
Thumbnails
Contents