Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet

V. Fejezet • A románkori bencés élet Magyarországon

Hartvik német bencés szerzetes, apát, érsek, majd győri püspök, László és Kálmán diplomatája Könyves Kálmán korának másik nagy írója, Szt István harmadik legendájának szerzője Hartvik bencés győri püspök volt, akinek jelentős egyéniségét és működését kissé részletesebben kell ismertetnünk. Az 1030 körül született Hartvik gyermekkorában került az egyik legkiválóbb német kolostorba, Hersfeldbe, melynek növendéke, majd szerzetese, végül apátja lett. A II. és a III. fejezetben említettük már, hogy a VIII. század közepén alapított apátságot Nagy Károly különleges kedvezésekben részesítette, 968-ban pedig — Fulda mintájára — a pápa a szentszék közvetlen joghatósága alá vette. A XI. század elején Szt Gotthárd, két évtizeddel később pedig a birodalom reformapátja, Szt Poppo akarta aszketikus szellemben átszervezni a monostori közösség életét, az mégis továbbra is a karoling kor kulturális színezetét viselte magán. A század 70-es éveiben jegyezte föl Hersfeld kiváló történetírója, Lambert, hogy Meginher apát (1035—59) komoly és tudós szerzetes volt, kinek az élete megegyezett tanításával, s aki nagy gondot fordított a kolostor iskolájára. Utódja, Ruothard, Korvey éléről került Hersfeld apáti székébe (1059—72). Lambert szerint a világi ügyekben jelesen működött ugyan, de lelkiekben csak közepesen. Ennek ellenére olyan műveltséggel rendelkezett, hogy beszédei alaki és tartalmi szempontból egyaránt kiváltak. Élete utolsó egy-két évét visszavonultan töltötte; a lemondása által megüresedett apáti székbe 1072-ben Hartvik került. Hartvik tehát a jámbor Meginher tanítványa s a művelt Ruothard szerzetese volt. így elhihetjük élete végén tett kijelentését, hogy Priscianus klasszikus tudományát ifjúságában teljesen elsajátította. Lelkület szempontjából azonban Ruothardhoz állott közelebb. A szerzetesi és egyházi reform erősebb hullámai Hartvik apátsága idején érték el Németországot. Bár Hirsau erőteljes propagandát fejtett ki Cluny eszméi mellett, Hartvik és szerzetesei szembe helyezkedtek az új irányzattal. Miután hasonló szellemben nyilatkozott az általuk megkérdezett Montecassi.no, a hersfeldiek továbbra is kitartottak régi életformájuk mellett. Ugyanezekben az években indult meg az invesztitúra-harc is, hogy a pápaság fölszabadítsa az egyházat az alól a nyomasztó gyámkodás alól, melyet az uralkodók, főleg a német császárok gyakoroltak fölötte. A német főpapok jórésze s a szász és thüringiai ve366-