Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet

I. Fejezet • Szt Benedek élete és regulája

Az imádság és a munka egyensúlya: „Ora et labora"; mértéktartás és komolyság Bár Szt Benedek napirendje a természeti adottságokhoz — a nappalok és éjszakák változó hosszúságához, a fizikai munkák lehetőségéhez és szükségletéhez — alkalmazkodott s ezért a téli és a nyári, a köznapi és az ünnepi napirend között volt némi eltolódás, általánosságban az mégis a következőképpen alakult. ,,Az Űr szolgálatának iskolájá"-ban a középponti helyet a közös istentisztelet foglalta el. Ennek semmit sem volt szabad eléje helyezni — „nihil operi Dei praeponatur" (XLIII.5—6.). A zsolozsma, vagy karima formáját — Szt Vazul nyomán továbbhaladva — Szt Benedek alakította ki. Ennek a Regulában meghatározott részei az éjjel 2 óra körül kezdett Vigiliae, a virradatkor következő Laudes (dicséret), másszóval a Matutinum, a nappal első, harmadik, hatodik és kilencedik óráját megszentelő Prima, Tertia, Sexta és Nona, az estefelé végzett Vesperae s a napot befejező Completorium, melyet a sötétség beállta előtt kellett imádkozni. A Vigiliae gerincét 6—6 zsoltár s a közéjük helyezett 3 olvasmány alkotta, mely utóbbiakat a szentírásból és a szentatyákból vették; vasár- és ünnepnapokon a 6—6 zsoltár után 4—4 olvasmány, majd az ószövetségből vett 3 canticum után ismét 4 lectio következett; végül az apát a Te Deum-ot intonálta és egy evangéliumi részletet olvasott fel. A többi imaórák közül a Laudesben 4—-4 zsoltár mellett mindennap szerepelt egy-egy Laudate-zsoltár (148—150.); a vesperás 4, a többi imaórák 3—3 zsoltárból állottak. Ily módon hetenként sorra került mind a 150 zsoltár, amihez naponként himnuszok, rövid olvasmányok, könyörgések, a Pater noster, a Benedictus és a Magnificat járultak. A zsoltározás módjáról ugyan nem rendelkezett részletesen Szt Benedek, egyes kifejezéseiből mégis látható, hogy a kar csak kevéssé modulált hangon mondta, illetőleg énekelte a zsoltárokat. Az igazi énekes részeket solo-énekesek adták elő, akiket éppúgy, mint a fölolvasókat az arra alkalmasak közül választották ki. (XXXVIII.31—34.) A szentmise liturgiájával — ami a szentáldozással együtt csupán vasár- és ünnepnap volt gyakorlatban — Szt Benedek nem foglalkozott; annak rendezése az Egyház és nem egy szerzetesapát hatáskörébe tartozott. Az azonban nyilvánvaló, hogy míg a zsolozsmázást a laikus apát és szerzetesei végezték, addig a szentmise bemutatására és a szentségek kiszolgáltatására egykét pappá szentelt szerzetes állott rendelkezésre. 36