Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet

V. Fejezet • A románkori bencés élet Magyarországon

látva a templom 3 apszisának oltárától indulva, a szentélyben találkozott. Onnét együtt folytatták útjukat a kórusba, ahol az írástudóitól körülvéve Heródes székelt. Miután a mágusok kérdésükre, hogy hol keressék az újszülött királyt, megkapták a feleletet, tovább vonultak és a templom mennyezetén zsinóron húzott ragyogó csillag útmutatása nyomán a hajóban megtalálták a Kisdedet, illetőleg azt a képet, mely a Szűz Anya ölében tartott kis Jézust ábrázolta. Ott aztán „a népek fejedeleme" előtt kifejezték hódolatukat, átadták ajándékaikat s a jobboldali mellékhajó felé távoztak. Azután következett a Matutinum befejezése, a Te Deum. A szereplők természetesen klerikusok voltak s jeleneteik szövegét énekelve adták elő. Az egyházi év liturgiájának legdrámaibb szertartása akkor is a nagypénteki volt. Nemcsak a délelőtti, hanem a délutáni istentisztelet keretében is több erősen szemléletes részletet találunk. így a Vesperás eléneklése után a nőket s egyáltalán a világiakat kiküldték a templomból s ajtóit lezárták. Aztán a papság és az asszisztencia gyertyákkal és tömjénezővel az imádásra már délelőtt elhelyezett szentkereszthez vonult, amit onnét a szentkereszt-oltár lépcsőjére vittek át, ott megincenzáltak és lepellel gondosan letakartak. Közben halkan gyászdalokat (pl. Ecce quomodo moritur iustus — íme, miként hal meg az igaz) énekeltek. Azután az Űr testét egy tiszta tartóba, illetőleg szekrénybe helyezték s azt az evangélium nyomán szerkesztett „Eltemetvén az Urat, a sírboltot lepecsételték ..." szöveget énekelve lepecsételték. Végül őröket állítottak oda, akik zsoltárok és egyéb szövegek imádkozása közben őrizték az Űr szentséges testét. Rövid adoratio befejezésével a menet visszatért a sekrestyébe. Húsvét napján — akárcsak vízkeresztkor — a Matutinum végén adták elő az „Officium sepulchri"-nak nevezett liturgikus drámát; előadásuk módját és szövegét a győri Agenda és Pray Kódex szinte teljesen azonos formában tartalmazza. A kórusról megindulva az „Ego dormivi et somnum cepi et exurrexi, quoniam Dominus suscepit me — elaludtam és álomba merültem és fölkeltem, mert az Úr fölemelt engem — alleluja, alleluja" antifóna halk éneklése közben vonultak a papok és klerikusok a szentsírhoz. A sírnál két angyalnak öltözött diaconus kérdezte tőlük: „Kit kerestek a sírban, ó Krisztushivők (Christicole?)". A kórus felelte: „A názáreti Jézust, ó égi lakók (Celicole)". Az angyalok erre azt válaszolták: „Nincs itt, föltámadott. Jöjjetek, lássátok a helyet". A körmenet erre a nagypénteken oda helyezett feszületet és leplet magával vive vissza339-