Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet

I. Fejezet • Szt Benedek élete és regulája

oltárát ledöntötte, szobrát összetörte. A rombolást azután az alkotás munkája követte. Apollo oltára helyére kis kápolnát emelt Keresztelő Szt János tiszteletére, templomát pedig oratóriummá alakította át, amit Szt Márton oltalmába ajánlott. Kolostorépítésének, mint általában a szerzetesi élet konstrukciójának is alapelvévé tette az ,.autarkeia"-t, vagyis hogy a közösség a világtól elzártan, másoktól függetlenül, önmagát kielégítve élhesse saját életét. Ezért arra törekedett, hogy minden szükséges dolgot a kolostor falain belül lehessen megtalálni, illetőleg előállítani. Ezért az apát lakásán, a szerzetesek közös háló- és éttermén s a kerten kívül ott voltak a műhelyek és a raktárak is s így a kolostor területét csupán az esetleges mezei munka végzése céljából kellett elhagyniok az szerzeteseknek. Ebben a kolostorban alakította ki Benedek azt az egyéniségének megfelelő, „benedeki" életformát, melynek eszményeit és lelkületét, szervezetét és működését az élete vége felé, 540 körül készített Regulájában rögzítette és hagyta az utókorra. A mű első szerkezetében a szerzetesi életre buzdító Prologuson kívül 66 fejezetből állott, melyhez a végső fogalmazásban még 7 fejezet járult — a LXXIII. mintegy utószónak tekinthető. Mint a montecassinói élet kialakításában, úgy a Regula megírásában sem törekedett Szt Benedek eredetiségre, nem akart valami egészen újat alkotni, hanem a múlt tapasztalatai s elődjei írásai nyomán, saját belátása szerint hozta létre egyéni alkotását. Az elmúlt évtizedek forráselemzései rámutattak arra, hogy Szt Benedek mily jól ismerte a szentírást, a szentatyákat, a keleti és a nyugati szerzetesség irodalmát — az előbbit természetesen latin fordításban —, így Szt Pachomius és Szt Vazul reguláit, Rufinus és Cassianus írásait s mint időben utolsót Szt Cézár szabályzatát is, s láthatóvá tették, hogy mennyire hasznosította azokat. S az is szinte biztossá vált, hogy főforrása az ismeretlen szerzőjű, de minden bizonnyal a VI. század első évtizedeiben Délgalliában készült „Regula Magistri" volt. Innét vette, sokszor szó szerint, a szerzetesi élet célkitűzését, lelki-aszketikus alapvetését tartalmazó Prologus s az első 7 fejezet szövegét. De a Regula egész fölépítésében és problematikájában is látható e forrás hatása. Ezzel szemben viszont az is tény, hogy Benedek kritikusan használta a „Regula Magistri"-t, s annak szerkezetén és mentalitásán sok tekintetben változtatott, így a szerzetesi lelkületet tárgyaló első fejezetekhez kapcsolta a közös imádságról, a zsolozsmáról szóló fejezeteket; a kolostori 3 Szó vt Benedek fiainak I. 33