Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet

V. Fejezet • A románkori bencés élet Magyarországon

a világban élő szerzeteseknek szintén komoly erőfeszítésre volt szükségük, hogy önzésüket, rendetlen vágyaikat és szenvedélyeiket megfékezzék, hogy az eléjük állított eszményt megközelíthessék. Ezért imádkozták a Pray-Kódex miseszövegét, melyet a pap önmagáért mondott: Istenem „ragadj ki engemet ellenségeim kezéből, szabadíts meg testem érzéki vágyaitól és lelkem tisztátalan gondolataitól s ments meg ezen világ minden hiábavalóságától, hogy irgalmad által kikerülhessem az örök kínok lángjait és méltóvá váljak az örök boldogság elnyerésére." Bár tudjuk, hogy amint a legendák általában eszményítették hőseik életét, úgy a törvények csupán az erkölcsi életben fölmerülő hibákra és fogyatékosságokra voltak tekintettel — mégis sok értékes vonást nyerhetünk belőlük az élet valószerű ábrázolásához. A XI. század végén tartott esztergomi és szabolocsi zsinat szorgalmazta a stabilitás, a helyhez kötöttség elvének megvalósítását s kívánta, hogy aki szerzetes ruhát hord, az meghatározott monostor tagjaként élje annak életét. A klauzúra fontosságát is hangsúlyozta. A szerzetesek csak apátjuk, az apátok csak az illetékes püspök tudtával és belegyezésével távozhattak — lehetőleg rövid időre — a monostorból. Ugyanebből a célból tilalmazta a zsinat, hogy részt vegyenek akár jámbor testületek — halottaik emlékét tartó és istentisztelettel kapcsolatos — lakomáin. A püspöki rang és tekintély fönntartása céljából óvást emelt azon kialakulóban levő szokás ellen, hogy az apátok istentiszteletnél főpapi ruhákat és jelvényeket viseljenek, a sátor alatt való misézést azonban — utazás alkalmára — számukra is engedélyezte. Végül azt a figyelmeztetést is szükségesnek látta, hogy monostoraik javaiból az apátok rokonaiknak se juttassanak többet, mint a szegényeknek. A monostor javait felelőtlenül kezelő apátokat állásvesztéssel fenyegette meg. Ezeken a zsinati határozatokon kívül Pannonhalma oklevelei korunk szerzetesi életének szintén nem egy problémájára vetnek világot. így Oros apát 1226-ban — bizonyára konventjével történt megállapodás értelmében — monostora egyes birtokainak jövedelmét kizárólagosan a „konvent asztala" ellátására kötötte le s kívánta, hogy a konvent érdekét szolgáló ezen rendelkezéseit utódai is tartsák tiszteletben. Látható tehát, hogy korunkban már Magyarországon is meghonosodott az az eljárás, hogy a monostorok jövedelmeit megosztották az apát és a konvent asztala, illetőleg háztartása között, amivel tulajdonképpen a szerzetesi testület erőben tartását igyekeztek biztosítani. A Szt Benedek által családi együtesnek tervezett monos319-